Vérbeli gamer barátaimnak eleinte nehezen magyaráztam el, hogy miért van az, hogy néha ugyanolyan lelkesedéssel vadászom egy-egy családi szintű játékra, mint a fajsúlyosabb művekre. Hogy egy könnyed, de remekül összerakott darab számomra legalább olyan nagyszerű élményt ad, mint amikor szinte feltápászkodunk az asztaltól órák töprengése után. Talán néhányuk még ma sem érti pontosan, csupán elfogadja, hogy ez nálam így működik és kész.
Márpedig többször, több módon kifejtettem nekik, hogy a társasjátékozás a meggyőződésem szerint nem egy lineáris fejlődés, nem egy út a könnyű játékoktól a nehezekig. Inkább egy étlaphoz hasonlítanám a kínálatot, amikor éppen kedvtől, időponttól, társaságtól, szóval helyzettől függően tudunk á la carte választani a gyűjteményünkből. És igen: nem kell mindig a steak. Ha pedig valami könnyűre vágyom, hamar eszembe jut egy szerző, akiben még sosem csalódtam. Rüdiger Dorn munkái – függetlenül attól, hogy éppen sikeresek vagy nem – valami olyan kedélyességgel szórakoztatnak, ami egyedülállónak mondható ezen a téren.
A TÉMA:
A My Farm ShopDorn legújabb műve, és a harmadszori együttműködése a Pegasus Spiele kiadóval (az Istanbul és az Il Vecchio után.) A doboz és a cím is az időről-időre nagy népszerűségnek örvendő számítógépes, unaloműző farmos játékok világát idézi, és ezzel a megközelítéssel nem is tévedünk nagyot. A lazán kezelt tematika szerint termelünk és kereskedünk a házunk táján, mindenki a saját kertjét műveli és a saját boltját üzemelteti. Szóval itt nem csak parcelláink vannak, hanem standunk is, ahol áruba tudjuk bocsátani a termékeinket. Az nyer, aki a legtöbb pénzt gyűjti össze a tevékenysége során.
A JÁTÉKMENET:
A soron lévő játékos először is dob a három hatoldalú dobókockával. Az egyik értéket kiválasztja, és annak alapján elvesz egy kártyát a központi piacról (a többiek elől). A másik két kockaérték pedig összeadásra kerül (kijön egy szám 2-től 12-ig), majd az ezzel a számmal jelölt területét aktiválja a saját játéktáblán. De nem csak ő, minden játékos! Azaz nem csak a saját körünkben játszunk, hanem a többiekében is. A játékostáblánk eleve tartalmaz 10 akciót; ezek egy része termelő funkció, mások konvertálók, vagy egyéb segítséget jelentenek. Az első, piacról felvett kártyával ezen területek egyikét kell letakarni, azaz elveszíteni egy jó funkciót egy másikért. Igaz, a kártyák egyre fejlettebb képességeket nyújtanak, de bizony akkor sem könnyű jól dönteni: mit érdemes feláldozni értük. Az is lehet, hogy valaki túlontúl sok termelő mezőt hoz létre, így a standja idővel tele lesz áruval, de nem tudja azokat jól eladni (pontokra váltani), vagy éppen egy nagyszerű pontszerző motort épít, de nem tudja kellő mennyiségű áruval ellátni ezt a mechanizmust. Az alapjátékban két módosító is elérhető: az egyik (napraforgó tokenek) megduplázza vagy háromszorozza a termelési mennyiséget vagy a bevételt egy konkrét mezőn, a másik (zsákok) pedig az eldobásával megváltoztathatja a dobott kockaértéket: akár a kártyaválasztásnál, akár az akcióválasztásnál. És ez persze használható a többiek körében is! A parti addig tart, amíg el nem fogy a piaci kártyák paklija, és a végén a legtöbb pénzzel rendelkező játékos lesz a győztes.
AMIÉRT TETSZIK:
Elsősorban a könnyen érthető, könnyen tanítható szabályai miatt. Tényleg minden elmagyarázható perceken belül, és már kezdődhet is a játék. Ezen túl: általános probléma a társasjátékoknál, hogy míg a nagyobb interakciót felmutató játékok általában túlzottan konfrontatívak, a békésebbek könnyen szoliterré válhatnak. De nem úgy Rüdiger Dorn esetében! Ő ugyanis rengeteget “ajándékoz” a játékaiban. Ez a játék tökéletes mutatója a törekvéseinek. A pozitív interakcióval szinte lenullázza a holtidőt, és izgalmassá teszi számunkra a többi játékos köreit is. És persze azért is tetszik, mert csak első megközelítésre egy könnyed, cuki játék – bizony nehéz taktikai döntéseket hozunk minden alkalommal, amikor a dobott értékeinket látva választanunk kell, melyik kockát mire is használjuk: felvegyük a csábító kártyát, vagy aktiváljunk egy igazán fontos területet. Vagy hogy egy értéknöveléshez tényleg most használjuk-e el az utolsó zsákunkat. Esetleg hogy felhasználjunk-e egy akciót arra, hogy napraforgót szerezzünk egy későbbi művelet eredményesebbé tételéhez. Hibázik az a játékos, aki alulértékeli a My Farm Shopban felkínált lehetőségeket!
ÖSSZEFOGLALÓ:
Talán nem váltja meg a világot Rüdiger Dorn új játéka, de bizonyára rengeteg derűs játékórát okoz majd sokaknak. A grafika letisztult, kellemes színekkel operál, átlátható és hangulatos – talán egy pici karakter hiányzik belőle, de ez nem befolyásolja az élvezetet. 2-4 játékos játszhatja, és jól működik minden játékosszámmal. Mi alig bírjuk levenni az asztalról. Végtelenül szórakoztató és elég változatos, de ha kissé laposodna a játékélmény, bevethető még a dobozból az a 3 kis modul, ami valamelyest kiszélesíti a játéklehetőségeket, kimozdítja a megszokott gondolatmenetet. A tavalyi év egyik nagyon kellemes meglepetése a My Farm Shop, amit minden gyermekes (8+) családnak szívből ajánlok.
jatekrahivlak.blog 