Barikarám

A játék ötletét az a nagyszerű, ritkán használt mechanizmus adta, amelyet a Board Game Geek angol nyelven “I Cut You Choose-nak” nevez. Valóban kevés, talán mindössze három játékban találkoztam vele, és csak egyetlen egy használta főelemként. Pedig az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy egy játékost nehéz helyzet elé állítsunk. A helyzet ismerős lehet: én felezem meg a csokoládét, de te választod majd az egyik felét. Nos, nehéz a saját érdekem szerint tenni, így a célom a legkiegyenlítettebb eredmény, ha úgy tetszik, a legpontosabban elfelezett csokoládé. Ez természetesen akkor még nehezebb feladat elé állít, ha a helyzet nem olyan egyértelmű, mint az édesség esetében, azaz több szempont szerint is lehet értékes a leválasztott csomag, még akár másként is nekem, mint másnak.

Imádni való dilemma!

A másik játékelem egy régi vesszőparipám megtestesülése, azaz a véletlenszerű érték felhasználása úgy, hogy ne determinálja a helyzetet. A Barikarámban a dobókocka mond egy számot (1-től 8-ig, ami az összes játékosra kötelező érvényű), ám erre mindenki tábláján két válasz is lehetséges, ráadásul az első lépések következtében a kettő értéke változni fog. Így valaki várni fogja a 6-ost, más meg imádkozik, hogy csak azt ne dobja a soron lévő játékos. Ez a kocka által dobott pozíció megint csak veszít az értékéből, ha a lerakandó lapka épp negatív hatású a táblámra. Szóval izgalmas döntések kerülnek elő a játék második fázisában is.

A Barikarám témája már az első pillanattól (amint a két mechanika összeért a tervasztalon) világossá vált, és sokáig Sheepdogs munkacímen emlegettük a fejlesztés során. A cuki bárányok, tyúkok, rókák s farkasok mellett pedig feltűntek a címszereplő juhászkutyák is – az állatlapkák hátulján, különböző háttérszínek előtt. Ugyanis az szintén fontos elem volt számomra, hogy minden játékosszámnál hasonló esélyekkel lehessen játszani – az elv, miszerint a játszók számával megegyező számú pakli kerüljön a zsákokba, ezt hivatott biztosítani.

Még friss és ropogós volt a Sheepdogs, amikor megmutattam néhány kiadónak, és bevallom, némiképp meglepett, hogy a Keller&Mayer milyen gyorsan rácsapott. Talán épp azt látta meg benne a főként gyerekjátékokkal foglalkozó cég, amit később meg is mutatott a borítóval: egy főként kisgyerekeknek ajánlható, cuki játékot. Bevallom, ezzel nem értettem egyet teljesen, és igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy a játék elsősorban családoknak és újoncoknak készült, és hogy a kedves téma és a kedves ábrázolás nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy játék gyermeteg.

A magyar cím is az én ajánlásom volt, de nem pontosan ez: Birkarámként képzeltem el a megjelenést.

Nem így alakult, csupán az alcím maradt meg azok közül, amelyeket magam javasoltam.

A Keller&Mayer egy igazán minőségi komponensekkel dolgozó kiadó, és ennek az egyik oka az, hogy saját nyomdával rendelkezik. Ezáltal joggal bíztam abban, hogy a magukhoz rendelt grafikai munka és kivitelezés hasonló színvonalú lesz. Sajnos Nagy Zoltán grafikus – akinek mellesleg nagyon passzolt a feladat – épp a Rumini könyvek illusztrációval kellett foglalkoznia, így nem tudott időben csatlakozni az előkészítéshez. Amikor pedig mégis elkészítette a saját verzióját, már késő volt, a gyártás megkezdődött a karácsonyi piac (és a covid miatt felborult világ) nyomása alatt.

Azóta is fáj a szívem, hogy ez így alakult. Biztos vagyok benne, hogy a Keller&Mayer kiadó is jobb eredményeket zárt volna a játékkal kapcsolatban, ha Zoli alábbi munkájával kerül a boltokba.

De az igazi szívfájdalmam az a játékkal kapcsolatban, hogy lényegében – érdemeitől függetlenül – nem eléggé ismert. Néhány játékkritika és blog ugyan elismerően szólt róla, de valamiért nem képes hallatni a hangját a nagy termékzajban. És úgy érzem, hogy ennek itt kivételesen tényleg a borító az oka: a célközönség talán elkerüli, mert úgy érzi, hogy nem nekik szól, ellenben jóval kisebb gyerekek szülei és nagyszülei teszik be a kosarukba, így akaratlanul is csalódást okozva a csemetének a csavaros játékmenettel.

Pedig az első művem, amelybe kiegészítő modulok is kerültek, amelyek nehezítést ill. változatosságot képesek vinni a játékba, és az első, amelyben nyolcoldalú dobókockát használok. Csak abban bízhatok, hogy a Barikarám egyszer újjászületik még egy új köntösben, és megtalálja a közönségét, amely értékelni tudja. Tudom, hogy sokan szeretnék.