Rumini: Hajónapló

Minden ott kezdődött, amikor az én négyéves kisfiam kapott két Playmobil kalózfigurát. Az egyiket Tobair-nek, a másikat Pat Inch-nek nevezte el. Nagyon kedvelte őket, de tovább nem tudott játszani vele, mert nem tudta, milyenek a kalózok. Engem kért, hogy meséljek róluk. Nem csak a valaha élt marcona fickókról, hanem konkrétan arról a kettőről, akiket a kiságya mellett tartott nagy becsben. És esténként mesélni kezdtem. A mesékből pedig további Playmobil valóság lett, majd végül egy, a sztorikból összefűzött meseregény, amelynek Tobair és Inch a két főhőse.

Bátran mondhatom, a Muszáj-kalózok c. kötetnek nem csak otthon volt sikere.

Ha nem is váltotta meg a világot, rengeteg nagyon jó visszajelzést kaptam róla, sok száz gyermeket (és szülőt) szórakoztattam vele. Az eredeti kiadásban a feleségemmel közösen készített diorámák illusztrálták a jeleneteket – természetesen Playmobil elemekből felépítve -, de a második kiadás már megszakította ezt a kapcsolatot, és hús-vér szereplőkként vezette be a muszáj-kalózokat. Nos, én még az első sikerszéria idején képzeltem el a regény utóéletét egy kis kártyajátékkal, és ebben az akkori kiadó is támogatott. Azonban váratlanul csődöt jelentettek, és így füstbe ment ez a terv is. Önálló játékként élt tehát tovább bennem, de a prototípus az egyszerűség kedvéért továbbra is őrizte a kedves Playmobil alakok képét.

Játék közben a Muszáj-kalózok prototípussal.

Már akkor látszott, hogy ez a szórakoztató, gyors, egyszerű szabályokkal, de rengeteg döntéshelyzettel felvértezett kis játék remek lehetőség egy amolyan licencprojekt létrehozására. Így volt kiadó, aki Disney-világot, de egy másik meg egy mindentől független macskás keretsztorit vizionált a kiadványhoz. Végül egyik sem nyert, de a termékkapcsolás megmaradt. a Pagony kiadó örömmel kötötte össze a nagy sikerű Rumini sorozattal, és Hajónapló címmel dobta piacra 2021 végén.

Ezzel lényegében megőrizték a tengerek és hajósok témáját is.

Ugyan nem kifejezetten tematikus játék a Hajónapló, de emlékszem, a játék születése is a vízhez kapcsolódott. Egyrészt az első vázlatait a kádban találtam ki és diktáltam buzgón a feleségemnek, majd a legelső prototípust a Balaton melletti családi nyaralóban próbáltuk ki, és ott készült a két kártyapakli szerkezete is, azaz a sok matematikai számítás, a mi ennél a játéknál a mechanikai hátteret jelenti.

Egy hamvába holt próbálkozás helyszínkártyái cuki macskákkal.

A prototípus állapotában még Muszáj-kalózok címmel illetett játékkal az egyik célom az eredeti helyszíngrafikák újrafelhasználása volt, amely kellemes emlékeket idéz fel a játékosokban, ha ismerik az eredeti művet, valamint a fontosabb szereplőket akartam helyzetbe hozni vele – hasonló célokból. Ezeket megtartotta a Pagony változata is, és különleges, színes képekként emeltek át az egykoron fekete-fehérben megrajzolt könyvillusztrációkat. A Rumini regények szereplőgárdája pedig legalább olyan gazdag és hierarchizált, mint az én kalózaim csapatáé, így könnyen ment a behelyettesítést. Mindazonáltal a kiadó saját fejlesztésében kapott a játék 5 és 6 személyes játékmódot, és hála istennek levették rólam a szabályírás felelősségét is. Igazán elégedett vagyok az eredménnyel.

A Rumini: Hajónapló kedves grafikát és témát kapott a Pagony kiadótól.

A Rumini: Hajónapló egy olyan játék, ami szinte “eteti magát”. Igazán csak azt kell elérni, hogy a megfelelő társaság észrevegye és kipróbálja. Olyankor jellemzően sosem egy, de inkább négy-öt partit is játszanak vele zsinórban – felnőttek és gyerekek vegyesen. Már a tesztek során is kiderült, hogy kiváló hangulatfelelős, sok kacagást és vicces duzzogást idéz elő. Lestem már meg játékosokat, amint a Hajónaplóval játszottak: épp úgy viselkedtek, mint a whistező kalózok a kocsmában!