Az utolsónak szánt naplóbejegyzésben azt írtam, hogy „…remélve, hogy semmilyen váratlan esemény nem késztet a jövőben egy „utóirat” megírására, ezennel becsukom a fejlesztői naplót”. Nos, az elmúlt másfél évben többször is felmerült bennem, hogy mégis csak ki kellene egészíteni a történetet, de végül mindig csak arra jutottam, hogy inkább megvárom, amint valami biztosat tudok mondani, amint meglátom a fényt az alagút végén. Végül kereken 19 hónapnak kellett eltelnie, mire eljutottam oda, hogy ismét felnyissam a naplót. És mivel csak most tehetek pontot igazán a Nomad fejlesztésének történetére, legyen ez a végső szó – legyen ez az a bizonyos utóirat.
2021. júniusában sürgős volt, és bizony rengeteg munkát jelentett a projekt gyártási előkészítése. Azt talán nem mondhatom, hogy kapkodtunk, de feszített tempót diktált a határidő, hiszen ha elkészül, az az évi karácsonyi piacra, előtte a mérföldkőnek számító Társasjátékok Ünnepére, és még előtte a szeptemberi árubemutatóra (amelyet a Piatnik minden évben a Margit-szigeten tart) megjelent volna a Nomad. Nem készült el. Sőt, egy évvel később, a tavalyi árubemutatót, majd a Társasjátékok Ünnepét, így a karácsonyi piacot is lekéste. Ennek természetesen oka van, de mielőtt ezekről egy picit bőven beszélnék, hadd vegyem előre a jó hírt:
immáron itt van, és néhány héten belül a boltokba is kerül a Nomad, ami hosszú és kalandos utat járt be a megjelenéséig. Hurrá, pezsgő és konfetti!
Ennyi viszontagság után az a pezsgő szerintem még nagyobbat fog pukkanni, mintha a papírforma szerint 2021 őszén bontottuk volna fel azt. Nagy kő esik le ugyanis mindannyiunk szívéről.
Előre bocsátom, ennek a történetnek nincs bűnöse, bűnbakja, és talán még igazi tanulsága sincs. Épp ezért mindvégig rezignáltan vettem tudomásul az újabb fejleményeket. Bizonyára minden résztvevő követett el hibát, de természetesen egyikünk sem akkorát, hogy azon valóban múljon ez a hihetetlen csúszás. Némileg vigasztal, hogy közben már a sokadik vállveregetést kapom, miszerint ez még mindig semmi a Kickstarter projektekkel kapcsolatos vesszőfutásokhoz képest! Bízom benne, hogy a játékosok türelme tényleg ilyen nagy.
Azt hiszem, hogy minden azzal kezdődött, hogy az osztrák kiadó úgy döntött, hogy az egész projektet kínai gyártásban készítené el.
Ez a döntés nem meglepő annak tükrében, hogy a távol-keleti gyárak még mindig sokkal olcsóbban dolgoznak, mint európai társaik, viszont igenis meglepő, ha azt vesszük, hogy egy olyan kiadóról van szó a Piatnik esetében, amelynek saját, nagy múltra visszatekintő, kiváló nyomdája, mondhatni, játékgyára van. Én magam is láttam néhány gyártósort, amikor a Kerekerdő (Rounforest) kapcsán Bécsben jártam. Impozáns, modern gépek zakatoltak egy legalább százéves épületben. És szintén meglepő döntés volt annak tükrében, hogy a covid (és még néhány ezzel nem feltétlenül összefüggő körülmény) hatására jelentősen megnövekedett a konténerek szállítási költsége ilyen távolról, nem beszélve a kiszámíthatatlan, és várhatóan hosszú szállítási időről.
No de a döntést tudomásul vettük, és bíztunk benne, hogy annak ellenére, hogy 2021-ben mindenki megszenvedte a kínai gyártást a fent említett okok miatt, majd velünk valahogy minden másképp történik. Nem voltunk ilyen szerencsések. Hosszú, nyelvi problémáktól sem mentes tárgyalássorozat kezdődött meg a kiadó és a gyártó között, majd mire zöld lámpát kapott volna a projekt, kiderültek bizonyos technikai problémák. Ezeknek csak egy részéről volt tudomásom, hiszen a legtöbb folyamat tőlem függetlenül zajlott, de előfordult, hogy a döntést nekem is meg kellett erősítenem, így időnként felszisszentem: még mindig itt tartunk?
Hibáztunk mi is. És itt a többesszám Nagy Zolit, a grafikust is érinti. Volt egy forduló, amikor újra kellett küldenünk a punchboardok, azaz a kinyomókartonok grafikáját, mert kiderült, néhány helyen 3 mm-nél kisebb közök, illetve margók voltak az oldalakon. A vágókések ilyen kis távolságokkal nem bánnak biztonságosan, egyszerűen maguk alá gyűrik az anyagot. És én is hibáztam azzal, hogy arra kényszerítettem őt, hogy a doboz méretéhez igazodó 280×280 mm-es punchboardokat ő tervezze meg. Hogy ez hiba volt, nem is a Nomad kapcsán derült ki.
És mivel ennek a sztorinak mégis vannak közvetett tanulságai, hadd tegyek egy kis kitérőt a Monopolis játékhoz.
A Monopolis váratlan módon beelőzte a Nomadot. Pedig a Compaya kiadót csak a 2021-es Társasjátékok Ünnepén szólította meg a játék. Ez csakis azért történhetett, mert a projekt teljes mértékben itthon készült: a Keller&Mayer kiadó nyomdájában. (A minőségre nagyon büszke vagyok, de talán nem árulok el nagy titkot, hogy ára is volt ennek a megoldásnak: a Monopolis nem kapta meg a központi várkastély miniatűr változatát a kezdőlapka helyett, valamint egyrétegűek lettek a személyes táblák.) A grafikát itt is Nagy Zoli készítette, és a kiadó megbízott azzal, hogy legyek a kivitelezés irányítója, felügyelője (a jó gyakorlat szerint).
Ennek azért két oldala van: azon túl, hogy büszke vagyok, hogy megbíznak a szememben és a szakértelmemben, és nem is bánom, ha bizonyos döntéseket nem a fejem fölött hoznak meg, ha már én vagyok a játék atyja, ez egyrészt mindig nagy munkát, másrészt sokszor komoly felelősséget is jelent, amit nem minden élethelyzetben vállalok el szívesen. No de ezt csak elvállaltam. Ettől kezdve a kiadó tulajdonképpen egyszerű instrukciói, a prototípusban felvázolt funkcionális alapvetések, és Zoli víziói szerint készült a látványvilág. És rutinból persze ismét punchboardokban gondolkodtunk.
Mikor azonban a gyártás elkezdődhetett volna, Hanák Róbert, a Compaya feje idegesen hívott fel:
kiderült, a nyomdaköltség jóval magasabb lesz, mint azt előzetesen megállapítottuk a Keller&Mayer képviselőjével.
Mivel a különbség egy része nyilvánvalóan a folyamatosan emelkedő papíráraknak is volt köszönhető, nem láttam be, hogy mindezekről miért tehetünk mi, Zolival. De sajnos valóban tehettünk. A jóhiszeműségünkhöz nem fért kétség, de tény, hogy az általunk egyébként logikus rendszerbe rendezett kinyomóívek több papírt és vágószerszámot igényeltek, mint ahogy azt a szakemberek előzetesen kiszámolták.
Mindez hogyan történhetett? Egyszerű a megoldás, de komoly fejtörést okozott, míg rájöttünk. Az árajánlat egy olyan komponenslista alapján készült, amelyen az egyes elemek mérete és száma szerepelt, valamint természetesen az anyagigény. Ennek alapján a nyomda úgy adta meg az árat, hogy a saját szakembereivel készítette el az ún. kilövést, azaz az egyes elemek elhelyezését a nyomóíveken. Erről persze mit sem tudtunk, mi csak úgy igyekeztünk, hogy létrehozzuk azokat a punchboardokat, amelyek tartalmazzák a játék minden lapkáját, és eközben minden beleférjen a 30×30 cm-es dobozba. A leadott anyag pedig egyszerűen nem hasonlított arra, a nyomda által optimalizált kilövésre, ami alapján az árakat kapta a kiadó.
A megoldás természetesen az lett, hogy a Keller&Mayernél újraosztották a komponenseket, és végül sikerült beleszuszakolniuk egy olyan keretbe, amely valóban csak a papírárak emelkedése miatti drágulástól volt kicsit hasasabb.
Nagy tanulság tehát, hogy ha egy mód van rá, sose foglalkozzunk a punchboardok sokszor nem is olyan könnyű logisztikájával. Hagyjuk ezt a kivitelező nyomdára.
Nem hiszem, hogy külön díjat kérne el bármelyikőjük ezért a feladatért, és közben sokkal inkább nyomon követhető minden, ha leadás alatt csak azokat a PDF-eket értjük, amikor az egyes lapkák és tokenek külön-külön oldalon szerepelnek. Bízzunk a szakemberekben, ők majd optimalizálják a többi munkafolyamatot!
És vissza a Nomadhoz: a punchboardok önhatalmú kiosztása itt is okozott apróbb hibákat, minden igyekezetünk és jó szándékunk ellenére. Talán drágulást is, de erről nem szól a fáma. Mindenesetre az ilyesfajta hibajavítás egy sokkal hosszadalmasabb és érzékenyebb procedúra, ha a partner sok ezer kilométer távolságra található, nehéz a kommunikáció, az ellenőrzés pedig postán küldött mintadarabok által történik.
Apropó mintadarabok: a Nomad különös kiképzésű és színű miniatűrjeit viszonylag korán (de már az első időpontokat lekésve) küldte el a kínai gyártó. Az igazán jó minőségű vadászok és jurták, kosarak egy időre azért lecsitították a zúgolódást mindenkinél. (Matyi fiam neki is állt kifesteni az egyik szürke figurát.) A sámánlépcső (vagy sámándomb) azonban két kört is futott.
Először is biztosak akartunk lenni, hogy könnyen összerakható és nem is esik szét, másrészt pedig meg kellett hoznunk egy döntést az anyagvastagságról, valamint arról, hogy ha elég stabil összeszerelve, vajon szét kell-e szedniük a játékosoknak. A blank (tehát még megnyomatlan) lépcső stabil volt, az ötlet jól működött és látványosnak ígérkezett, viszont olyan magas és robusztus elem lett belőle, hogy nem láttunk más megoldást: ezt mindig le kell bontani és újraépíteni. Gyöngyösi Gábor (Piatnik Hungary) – aki mindvégig a játék lelkes támogatója volt – igazán jót akart, így nem nyugodhatott bele a kényszerű kompromisszumba: hiába a közös döntés, végül 9 cm mélységűre módosíttatta a dobozmegrendelést. És ez pont az a magasság, mint a sámánlépcsőé! Nem éppen költségkímélő, de mindenképpen a projekt érdekét, sőt: rangját szolgáló döntés volt a részéről, és erre végül mindenki bólintott, akinek csak bólintania kellett.
A gyártás a sok egyeztetés és huzavona, a lelassult kommunikáció miatt nem csak késett, hanem az idő előrehaladtával tehát még drágult is. Majd kiderült, hogy a 2022-es árubemutatóra sem érkezik meg.
Csupán egy fehér dobozt kaptunk ellenőrzésre, benne a már színes elemekkel. Ezeket tudta kiállítani a Piatnik a partnereinek. Ezt a technikai mintát megvizsgáltuk, és kiderült, hogy négy kinyomóív színe, egész pontosan a színek tónusa sajnos jelentősen eltér a többitől. Ezt azonnal jeleztük Kína felé. Nem sokkal később, még bőven a Társasjátékok Ünnepe előtt a reményt a repülő hozta el, hiszen immáron egy mély dobozos komplett példány érkezett, szintén minta gyanánt. Ez volt elvileg az utolsó ellenőrzési pont. És a punchboardok egy része itt is rossz színnyomással került a dobozba. Ismét figyelmeztettük a gyártót, hiszen várta a visszajelzést, de a meglepő válasz az volt, hogy a teljes csomag már úton van, és ebben az állapotban…
Ismét lekókadt a kedvünk, de nem volt mit tenni: végül így került az én tervezői „standomra” a Nomad bemutatópéldánya a társasjátékos rendezvényen, ahelyett, hogy a Piatnik asztalain és boltjában mutatta volna magát büszkén.
Ez a karácsony is elúszott. Ráadásul úgy, hogy tudtuk, hamarosan megérkezik a raktárba több ezer hibás Nomad…
A rendezvény után válságstáb gyűlt össze, és arra jutottunk, hogy a helyzet a jelen komponensekkel nem megoldható. Mivel egy olyan lapkalehelyezős játékról van szó, ahol az egyes terepelemek szín szerinti egymás mellé helyezése nem csak az alapszabály része, de ráadásul az így összefüggővé vált területek végül pontot is hoznak a játékosoknak, a színhiba miatt a játék játszhatatlan. Az időközben erősen megnövekedett költségek mellett nemigen jöhetett szóba B-terv, abban kellett bíznunk, hogy a kínai partner elismeri a hibát, és azt minden további nélkül és nagyon hamar kijavítja. (Mindezt a szállítás teljesítése és a munkabér kifizetése után.) Nos, most először volt igazán szerencsénk ebben a produkcióban: a nyomda hamarosan újragyártotta a kérdéses punchboardokat, és amint a megrendelő fotón leellenőrizte és elfogadta a módosításokat, máris postázta őket.
Már itt vannak Budapesten, és jelenleg a Piatnik éppen azt szervezi, hogy minél hamarabb kinyissák, és újracsomagolják a dobozokat, immáron a színhelyes kinyomóívekkel.
Boldogságunknak már az sem állja útját, hogy közben kiderült, a sámánlépcső ugyan tényleg tökéletesen belefér a mélyített, igazán impozáns dobozba, de csak akkor, ha a játékostáblák nincsenek benne. De ez már mindössze néhány milliméternyi probléma, igazán nagyon pici ahhoz képest, hogy milyen nagy buktatókat sikerült elkerülnünk. Bíznunk kell a játékosok kreatív megoldásaiban, és persze ott van a nagy sikerű Everdell és az ő fája: valahogy azzal is boldogult oly sok ezer vásárló. Bizonyára itt is lesz majd egy ötletes megoldás a tárolásra.
Már csak nagyon kevés választ el attól, hogy végre a kezembe vehessem a végleges változatot, és ezzel véget érjen a Nomad kálváriája: itt az idő, hogy a neki kijelölt, dicsőségesebb útra lépjen. Úgy érzem, jelentős állomása lesz a társasjáték tervezői életművemnek, így komoly reményeket fűzök a sikeréhez. Talán azért is, mert az elmúlt másfél év során számtalan kedves megjegyzést tettem el a zakózsebembe, és ezek szerint sokan nagyon várják már ezt a játékot. Talán az első, amelyre ennyire nyitott a magyar közönség – és ez, tudom, részben épp ennek a nyilvános fejlesztési naplónak köszönhető.
jatekrahivlak.blog 