Nomad

A Nomad az a játékom, amelyről igazán rengeteget írtam. Talán egy kisebb regényt is. Párhuzamosan készült a fejlesztési napló a Facebook Társasjáték csoportja és ezen blog számára. Nem volt teljesen valósidejű, de azért hitelesnek mondható beszámoló arról, hogyan is született meg az ötlet, majd végül abból a termék – jó másfél év csúszással. Amikor ezeket a sorokat írom, a játék még alig néhány napos, és a megjelenése egybe esett az első magyarországi játékbemutató roadshow indulásával. A Board Game Caféban tartott nyitóeseményen próbálhatta ki a közönség először a végleges változatot. Ígéretesen indul!

A Nomad a covid időszak terméke. Ez persze nem hiszem, hogy meglátszik rajta, azonban tény, hogy nehezebb pályán indult, mint néhány testvére.

2020-ban a játéktesztek nem voltak gyakoriak, mert a találkozásokat igencsak megritkítottuk. Itthon persze sokat játszottunk vele, de a 3-4 fős partikra sokat kellett várni. Ezért az első, és ez idáig egyetlen játékom, amely elkészült online változatban, a Tabletopia számára is. Az internetes játékasztal egy kínszenvedés, messze nem adja azt az élményt, amit megszokhattunk, de szükséges volt. És még hálás is vagyok érte. Egyrészt így jött össze a szükséges mennyiségű játékteszt (pl. a Kicktester társasággal is), valamint a Tabletopia verzió segítségével sikerült bevonzanom a Piatnik kiadót.

Aztán a gyors start után meglehetős lassulás következett be – jórészt szintén a pandémia és a járulékos változásoknak köszönhetően. Azonban a játék ma, hosszú idő után újrajátszva mit sem változott. Sőt: az én szempontomból jót tett ez a kis kihagyás, most úgy érzem, összeért a mű. Már nem emlékszem olyan fejlesztési részletekre, amelyek megzavarják a játékélményt, szóval majdhogynem képes vagyok kívülről tekinteni rá. És bevallom: egész jó!

Az eredeti elképzelés szerint egy olyan lapkalehelyezős játék készült, amelynek csak az egyik rétegét képezi a tér szabályok szerinti felépítése, a “felfedezés”.

A másik fontos réteg a törzs vándorlása és a felderítő vadászok közlekedése a tájon, no meg az állatok: a ragadozók és prédaállatok feltűnése, azok vadászata központi szerepet játszik, lényegében ezek a nyolcszögletű lapkák kötik össze a két réteget.

A pontszerzés is nagyjából fele-fele arányban oszlik meg: az elejtett állatok és a tábor végső pozíciója hasonló súllyal esik a latba, mint az összefüggő területek differenciált pontozása. Bőven ad okot a gondolkodásra, de közben nem muszáj rettenetesen komolyan venni: a szerencse befolyásolja a lapkakínálatot, de részben elég nagy választékot nyújt, másrészt pedig “push your luck” alapon, tehát választható bónuszakcióként jön elő, amikor a döntés előbb születik, hogy a véletlenre bízzuk a ráadásul kapott lehetőséget.

A Nomad karakterének egyik fontos eleme a látványvilága.

Nagy Zoltán ismét az illusztrátor, és ő alkotta meg a 3D komponenseket is. Modern, látványos, különleges, és kifejezetten emlékezetes asztalképe van a játéknak, a doboza hatalmas, és elegáns megoldásnak tartom, hogy minden, ami a játékosszínekhez tartozik, műanyagból készült, és hogy finoman keretezi az összképet a ritkán használt fehér szín. A címlap kétlábú hátasállata és lovasa visszatér a vadászok formájában, egy jurta szimbolizálja a törzs vándortáborát, és a több szintű sámándombra egy-egy saját színű áldozati kosarat rakunk le minden forduló elején, az “imádkozás fázisban”.

A Nomad egyszerre három országban jelenik meg (Magyarország mellett Csehországban és Szlovákiában is), de a doboz tartalmaz angol nyelvű játékszabályt is – ki tudja, hogy ezzel milyen terve van a kiadónak? A játék egyébiránt nyelvfüggetlen. Úgy érzem, hogy minden tulajdonsága arra predesztinálja, hogy sikeressé váljon (a haladó családi játék kategóriában): ehhez a hazai turné ill. a kiadó külföldi ügyeskedése (jó néhány animált videóanyagot is készítettek marketing céllal) is nagyban hozzájárulhat.