Végre szakítottunk rá időt. Nem mondom meg, hogy mennyit. Annyit biztosan nem ért meg, de azért hiba lett volna kihagyni.
A Maracaibót otthagytam Essenben, pedig komoly hírverés övezte és sok helyen lehetett kipróbálni és kapni is. Már látványra sem tetszett. Sem távolról, sem közelről. Végül két kisebb játékot vettem az erre szánt pénzből, így sokáig kimaradt a lehetőség, hogy az asztalra kerüljön, pedig azért izgatott a dolog: vajon rossz döntést hoztam-e ősszel.
továbbEredetileg tavalyi születésnapi ajándéknak szántam, mert április végére számítani lehetett rá. Aztán elmúlt a nyár, sőt a karácsony is. Idén végre, másfél év csend után megérkezett, és még a soron következő áprilisi születésnap előtt. Még sosem vártam annyit egy megrendelt, előre kifizetett termékre, mint a Tang Gardenre.
továbbHa nem jött volna a pandémia, tavaly egy európai körúton vettünk volna részt. A tervezésnél megállt a projekt, így csak arra emlékszem, hogy az egyik ötlet szerint az utunk elvitt volna Máltára is. Nos, nem jött össze… Így egy nagy sóhajjal vettük elő a minap a Valletta c. játékot, Stefan Dorra egy itthon talán kevésbé ismert művét.
továbbLegutóbb a máltai johannita lovagokról esett szó, így jutott eszembe, hogy van egy doboz a polcunkon, ami a korabeli konkurens lovagrend, a templomosok emlékét őrzi. Jesús Torres Castro (akinek többek között a Pandemic: Iberiát, a Watson&Holmes-t és a tavalyi Patios játékot is köszönhetjük) műve a Templar: The Secret Treasures címet viseli. Igazi családi játék, mégis félve mutattam meg a 9 éves gyermekemnek, ugyanis Matyi különösen nincs oda a történelmi témákért. Láttam is rajta a fanyalgást, egészen addig, amíg elő nem került a tábla. „Ez egész jól néz ki!” – mondta akkor felcsillanó szemekkel.
továbbA Solarius Mission az a játék, amit jobb használtan venni, mint újonnan. Ha ugyanis valaki eladja, bizonyára már játszott vele néhány partit, és ezért kénytelen volt felnyalni a 36 dobókockára a 216 matricát, összeragasztotta a hét komponensből álló kockaválasztó táblát, valamint szerencsés esetben időben reklamált, így megkapta a Spielworxx kiadótól a fakorong pótlásokat, és így már csak játékosonként kettő maradt, amit csak csipesszel lehet megfogni. Ha ez mind megvan, akkor már csak a rettenetesen körülményesen fogalmazott, igen átgondolatlanul szerkesztett, és az angol verzióban jó néhány fordítási hibával megakasztó szabályfüzeten kell átrágnia magát az új tulajdonosnak – ellenkező esetben ez az egész mind reá hárul, még jóval az első kockadobás előtt.
továbbA legutóbbi beszámolóm után valaki kérdezte tőlem, hogy ha a gyermekem nincs oda a történelmi témákért, vajon mi marad még, amiből szívesen válogat. Nos, szereti ő a futurisztikus, vagy az egyenesen az űrben játszódó sztorikat is, de ezek közül kevés van, ami kifejezetten ennek a korosztálynak szól. A mesék világa, a fantasy neki sem a kedvence – de ebben bizonyára a szülői hatás is közrejátszik. A legizgalmasabb számára az olyan elképzelt világ, amiben minden lehetséges, és nem kell igazodni még a tradicionális meseszabályokhoz sem. A steampunk valami ilyesmi, de azért ő egy tágabb univerzumban gondolkodik. Íme, mutatok egy példát, milyen egy 10 pontos játék nálunk.
továbbÚgy gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem a naptár szerint, hanem októbertől a következő év októberéig számítom az évet – társasjátékos szempontból. Ez már csak a karácsonyi piachoz igazodó dömping miatt is létjogosultsága volna, de igazság szerint a nagy ciklust az esseni kiállítástól számítom, amikor is a legtöbb számomra érdekes játék megjelenik.
továbbVan úgy, hogy az ember nem magának választ társasjátékot, és azt gondolja, hogy legfeljebb kisebb-nagyobb kompromisszumot köt majd, ha játszani “kell” vele. Amikor megláttam a Minecraft játékot az egyik webáruházban (magyarul is megjelent), azonnal megnyomtam a “kosárba” feliratú gombot, mert tudtam, hogy Matyi ennek nagyon fog örülni, de közben a fenti gondolatmenet játszódott le bennem. Óriási szerencse, hogy végül a Ravensburger játéka nagyon kellemes csalódást okozott. Megosztom veletek a tapasztalataimat.
továbbGyerekként hosszú évekig zoológus vagy etológus akartam lenni. Aztán amikor egy kicsit telítődtem az állatokkal (különórákat vettem és dolgoztam is a budapesti állatkertben), egyértelművé vált számomra, hogy a jövőm az egyiptológiáé. Nem kell magyaráznom, hogy ez a nagy terv is füstbe ment, hiába fújtam a fáraódinasztiák tagjait időrendben, és ismertem a panteonjuk rengeteg részletét. Azonban a vonzalmam a mai napig megmaradt a téma iránt, és épp ezért bevallom, kicsit csalódott vagyok, hogy az én Matyi fiamat egy kicsit sem mozgatja ez a dolog. Azért megállt, és hosszasan nézte az igazán impozáns Pharaon játék setupját, de végül örömmel állapította meg, hogy a 12+ jelölés miatt ez a játék valószínűleg amúgy sem neki való, szóval inkább kihagyná. Így aztán azóta is jobbára kettesben játsszuk Vikivel, ha a gyermek már nyugovóra tért.
tovább
jatekrahivlak.blog 