Ceylon

Furcsa ezt így leírni, de bizony már évtizedek óta szenvedélyes teaivó és -gyűjtő vagyok, a számos ázsiai utam valahogy mindig kapcsolódott valahogy a helyi teakülönlegességekhez. Amióta gyermekünk van, az utak ugyan megritkultak, de cserébe itthon megszaporodtak a hazai teaházak és olyan delikát boltok, ahol könnyen beszerezhetők még ritkaságok is. Akárhogy is, ez a téma régóta vonz, bármilyen területen is tűnik fel, így nincs másként a társasjátékok esetében sem. Nem volt véletlen, hogy felkaptam a fejem a Ceylon megjelenésekor. Azonban nem csak a téma volt szívemnek kedves, de a látvány is: bátran állítom, máig az egyik legszebb játék a polcunkon. Mert hát természetesen hamarosan beszereztük, valamivel az esseni megjelenése után. És azóta nem egy olyan Táblajáték Szalon rendezvényen sikerrel szerepelt, ahol más, kapcsolódó tematikájú játék is asztalra került – az elmaradhatatlan teakóstoló után. Az utóbbi időben azonban leginkább csak ketten játsszuk – de természetesen egy csésze dimbula vagy nuwara eliya szürcsölése mellett.

tovább

Moorea

A Splendor c. kártyaalapú, motorépítő (lásd: engine building) játék, valamint a némileg hasonló felfogásban készült Century: Fűszerút az egész világon, így Magyarországon is nagy népszerűségnek örvend. Az teszi ezeket a játékokat igazán szerethetővé – azon túl, hogy viszonylag olcsók és kis helyet foglalnak –, hogy egyszerű szabályokra épülnek, a kezelésük nem bonyolult, a kártyák szépek, a játszmák gyorsan leperegnek – pláne sokadik alkalommal. Az Orléans és az Altiplano játékokról elhíresült (de általam inkább a Bohemian Villages miatt kedvelt) Reiner Stockhausen is megorronthatta, hogy egy ilyen típusú kártyajáték nagy érdeklődésre tart számot, így a dlp Games és a veterán illusztrátor, Klemens Franz közreműködésével belevágott egy hasonló projektbe. Ennek gyümölcse a Moorea, ami gyakori vendég a mi asztalunkon.

tovább

Sanssouci

Az idei nőnapon egyszerűen lehetetlenné vált a feleségem felköszöntése, pláne úgy, hogy még némi meglepetést is okozzak vele. Az egyetlen ötletem a csomagrendelés volt, de hamar letért a figyelmem a virágosokról. Ugyanis mondhatni, a szívem szerint egy egész kertet adtam volna neki, sőt, a kertek legszebbikét, egy barokk kastélykertet. Mindehhez persze az is hozzájárult, hogy tudom, nem csak kedveli a kertépítő, lapkalehelyezős játékokat, de kifejezetten ügyes is ezekben. Az eBay-en találtam végül egy nagyszerű ajánlatra, így lett egy végül a Sanssouci című játék Viki ajándéka. Ez a 6-8 évvel ezelőtti Michael Kiesling (Azul, Heaven&Ale, Riverboat stb.) által jegyzett családi játék azóta jó párszor asztalra került már.

tovább

Evolution: The Beginning

Néhány éve Matyi fiammal az elkerülhetetlen veszteségekről, az áldozatokról beszélgettünk, és a társasjátékokat is felhoztam neki példaként, hiszen nem egy esetben olyan döntést kell hoznunk, amely során a kisebbik rosszat választjuk, vagy feladunk valamit azért, hogy a korábbinál jobb helyzetbe kerüljünk. A többször is visszatérő téma eszembe juttatta az Evolution c. játékot, amit egyszer már próbáltam, de végül nem kedveltem meg annyira, hogy megvásároljam. Számomra túl konfrontatív volt, ráadásul kissé kaotikus is, és ugyan nagyon tetszett az eredeti téma, fanyalogtam a játszma után. Később kölcsönben is járt nálam egy példány, de kettesben még rosszabb élményt okozott, így aztán végleg lemondtam róla. Azonban piszkálta a csőrömet, hogy nagyszerű eszköz lehet arra, hogy a természet farkastörvényeit kézzelfoghatóan illusztráljam a gyermekem számára. Utánanéztem, és megakadt a szemem egy másik változaton.

tovább

Feuville

A napokban két társaságban is felmerült témaként a szerencse szerepe a társasjátékokban. A véletlen fordulatokkal kapcsolatban sokféle vélekedés alakult ki, még egészen szélsőségesek is. Hiszen olyan is van – zömmel a gyakorlott eurójátékosok, vagy az absztrakt játékok szerelmesei között –, aki számára vörös posztó egy dobókocka vagy egy húzózsák az asztalon. De az ellenkezője sem ritka: sokan képesek órákat játszani úgy, hogy a nehezen felépített stratégiájuk végül egy-két kockadobás által összeomolhasson, vagy a lépéseikhez kártyát húznak, ami determinálja a lehetőségeiket.

tovább

Islands In The Mist

Ha van olyan nagyszerű játék, ami az utóbbi időben jelent meg, mégsem beszélnek róla, ami gyönyörű, mégsem csodálják, és ami még témájában is különleges, mégsem mutogatják lelkesen, az az Islands In The Mist, azaz német nyelvterületen a Die Inseln im Nebel (kb. Ködlepte szigetek). A dobozát meglátva azonnal beleszerelmesedtem, és később egyre csak nőtt a lelkesedésem, amint többet és többet ismertem meg a működéséből. Az illusztrátor (Michael Menzel) és a szerző (Volker Schächtele) neve is vonzó volt, így megszereztem, amint csak lehetett. Azóta az egyik kedvenc családi játékunk az asztalon, ami ráadásul könnyen hangolható a társaság felkészültségéhez is.

tovább

Histrio

Már akkor eszembe jutott a Histrio, amikor az Ishtar kapcsán felmerült Bruno Cathala neve. Az Océanos bemutatójánál pedig egyenesen le is írtam a címét, amikor a játék grafikáját méltattam – no meg Jérémie Fleury illusztrátort. Korábban mindössze egyszer volt szerencsém a Histrióhoz, kellemes élményeim fűződnek hozzá, de most új benyomásokat szerettem volna szerezni róla. Már csak azért is aktuális volt (a fentebb említett konstellációkon túl), mert az én Matyim abba a korba került, amikor már ezekkel a játékokkal nem csak képes játszani, de szeretne is. És nem tévedtem. Amikor a német nyelvű játékunk mellé a magyar kártyamagyarázó segédletet készítettem, kiszúrta a számítógép képernyőjén a cuki állatfigurákat, és azonnal beleszeretett. Alig várta meg, míg két példányt nyomtatok ezekből a fordításokból, máris sürgette a játékot. Állítása szerint kicsit sem csalódott. És azóta is imádja – pedig nyernie még nem sikerült.

tovább

Liguria

A társasjátékok egyre népszerűbbek a világon, a hatalmas dömping, ami az utóbbi években elérte Magyarországot is, mindenki számára érzékelhető. A vásárlóközönség ilyenkor azt érzi, hogy jól jár, hiszen mindenki a kegyeiért küzd, értünk történik minden. Azonban, ha valaki megjárta már az ázsiai vagy észak-afrikai piacok valamelyikét, nyilván emlékszik azokra a kereskedőkre, akik szinte ráöntötték az áruikat, lefegyverezve, mozgás- és döntésképtelenné téve őt, a tudatlan vásárlót. Egy idő után mindenkiben kialakul a reflex, felszegett állal, gyakran alkalmazott tiltakozó gesztusokkal igyekszünk távol tartani magunkat az erőszakos tukmálástól, és végül dicsőséggé válik, ha úgy értünk haza a szállodába, hogy nem vettünk senkitől semmit.

De vajon ez a megoldás? Mi van azokkal a remek vételekkel, amiket elszalasztottunk? A tényleg értékes szuvenírekkel, amik évtizedek múltán is fontosak lesznek nekünk? Ez a piaci nyomás, és a kialakuló ellenreakció rengeteg elveszett lehetőséget generál, rengeteg portéka megy veszendőbe, csak mert mindig a leghangosabb árustól vásárol az utca népe, vagy már eleve csak azért megy a piacra, mert keres valamit. A játékok piacának dömpingje hasonlít erre a bazárhangulatra, és a választásaink, válogatásaink rendre sodródások ilyen körülmények között. Igyekszem tehát a továbbiakban is különleges alternatívákkal szolgálni ebben a nagy zajban. Ezért is szeretném bemutatni az egyik méltatlanul alulértékelt játékot, a Liguriát.

tovább

Océanos

A szerencsefaktor egy igen vitatott téma játékos berkekben. Van, aki ádáz ellenségként tekint minden dobókockára, zsákból húzott lapkára, ismeretlen kártyapaklira. Mások pedig egyenesen azért adnak súlyos tízezreket, hogy a döntések jó részét ezek az elemek végezzék el helyettük, hogy úgy érezzék, viszonylagos sodródásuk által alternatív sorsukat élik meg, amire kevés ráhatásuk van. Amellett, hogy eurójátékosként én inkább az első tábort erősítem (bár nem tartom kerülendő komponenseknek a fent említetteket, csupán szeretem a minél nyíltabb, áttekinthetőbb helyzeteket), játékszerzőként hamar rá kellett jönnöm, hogy a véletlen szerepe a játékokban a szórakoztatást szolgálja – ha az megfelelő ponton hat a mechanizmusokra.

tovább

Ishtar

Az utóbbi időben szárba szökkentek a kertépítő játékok. Egyenesen külön műfajjá vált ez a gyakran nőiesnek nevezett, de mindenképpen családi érdeklődésre számot tartó lapkalehelyező játéktípus. A BGG mindent tudó archívuma több mint száz ilyen témájú projektet jegyez, és úgy érzem, hogy nem véletlen, hogy mostanában gyakrabban találkozunk velük. Nem csak azért, mert valóban, világszerte kezd kiegyenlítődni a nemek aránya a társasjátékosok között, de azért is, mert ennek a műfajnak jól állnak a szép komponensek, sőt kifejezetten meg is követeli a piaci verseny, hogy minél mutatósabb elemekből építkezzen egy kertépítő játék. Nos, az egyébként is a szép kiadványairól híres Iello kiadó Ishtarja figyelemre méltó trónkövetelő ebben a versengésben. Ráadásul ennek a kertnek a bokrait (egy eleddig ismeretlen Evan Singh nevű szerző mellett) az a Bruno Cathala metszette, akinek már rengeteg művét megcsodálhattuk az elmúlt két évtizedben: Jamaica, Five Tribes, Kanagawa, Kingdomino, Imaginarium, és még sorolhatnánk. Egy igazi francia slágerszerző, aki érzi, tudja, hogyan lophatja be magát egy játék a műfaj kedvelőinek szívébe.

tovább