Kategória: Játszóruhában

A társasjátékpiac sokszínűségéről és a rettenetes túlkínálatról már sokan és sokat beszéltek. Ebben az erdőben nagyon nehéz eligazodni, és mivel sokan segítségre szorulnak, a sodródás számukra nehezen elkerülhető. Én mégis azt vallom, hogy megéri néha az ár ellen úszni, és úgy válogatni, hogy az személyre szabottan nekünk megfelelő legyen. Ehhez ismerni kell a család, a társaság képességeit, lehetőségeit, az eddig sikeresen működő játékokat, és nem pusztán a kínálat frontvonalában keresgélni. Kincsekre lehet találni! Tudom, hogy sokan az idegen nyelvvel is küzdenek, de azt is, hogy rengeteg ma már a nyelvfüggetlen játék (vagy az olyan, amihez csak nagyon pici előkészület, fordítás kell), és így nem kell félni attól, hogy a dobozon angol vagy német a cím.

tovább

Az Agricola egy alapmű. Ezt nyilván az is hallotta már, aki azt sem tudja, hogy eszik vagy isszák (nyilván inkább isszák). Uwe Rosenberg klasszikus munkáslehelyezős játéka világhódító útját lassan másfél évtizede kezdte meg, és máig az ő egyik egyik vezérhajója (no meg a gamer közösségé is). Nekem is itt van a polcomon. Játszottam is vele néhányszor. Olyan szerencse ért, hogy a mű nagy tisztelői és rajongói mutatták be nekem több ízben is, különös lelkesedéssel – miután időnként óvatos fanyalgással nyilatkoztam róla. Be kell valljam, mégsem sikerült igazán meggyőzniük.

tovább

Vérbeli gamer barátaimnak eleinte nehezen magyaráztam el, hogy miért van az, hogy néha ugyanolyan lelkesedéssel vadászom egy-egy családi szintű játékra, mint a fajsúlyosabb művekre. Hogy egy könnyed, de remekül összerakott darab számomra legalább olyan nagyszerű élményt ad, mint amikor szinte feltápászkodunk az asztaltól órák töprengése után. Talán néhányuk még ma sem érti pontosan, csupán elfogadja, hogy ez nálam így működik és kész.

tovább

Ha nem jött volna a pandémia, tavaly egy európai körúton vettünk volna részt. A tervezésnél megállt a projekt, így csak arra emlékszem, hogy az egyik ötlet szerint az utunk elvitt volna Máltára is. Nos, nem jött össze… Így egy nagy sóhajjal vettük elő a minap a Valletta c. játékot, Stefan Dorra egy itthon talán kevésbé ismert művét.

tovább

Legutóbb a máltai johannita lovagokról esett szó, így jutott eszembe, hogy van egy doboz a polcunkon, ami a korabeli konkurens lovagrend, a templomosok emlékét őrzi. Jesús Torres Castro (akinek többek között a Pandemic: Iberiát, a Watson&Holmes-t és a tavalyi Patios játékot is köszönhetjük) műve a Templar: The Secret Treasures címet viseli. Igazi családi játék, mégis félve mutattam meg a 9 éves gyermekemnek, ugyanis Matyi különösen nincs oda a történelmi témákért. Láttam is rajta a fanyalgást, egészen addig, amíg elő nem került a tábla. „Ez egész jól néz ki!” – mondta akkor felcsillanó szemekkel.

tovább

A legutóbbi beszámolóm után valaki kérdezte tőlem, hogy ha a gyermekem nincs oda a történelmi témákért, vajon mi marad még, amiből szívesen válogat. Nos, szereti ő a futurisztikus, vagy az egyenesen az űrben játszódó sztorikat is, de ezek közül kevés van, ami kifejezetten ennek a korosztálynak szól. A mesék világa, a fantasy neki sem a kedvence – de ebben bizonyára a szülői hatás is közrejátszik. A legizgalmasabb számára az olyan elképzelt világ, amiben minden lehetséges, és nem kell igazodni még a tradicionális meseszabályokhoz sem. A steampunk valami ilyesmi, de azért ő egy tágabb univerzumban gondolkodik. Íme, mutatok egy példát, milyen egy 10 pontos játék nálunk.

tovább

Van úgy, hogy az ember nem magának választ társasjátékot, és azt gondolja, hogy legfeljebb kisebb-nagyobb kompromisszumot köt majd, ha játszani “kell” vele. Amikor megláttam a Minecraft játékot az egyik webáruházban (magyarul is megjelent), azonnal megnyomtam a “kosárba” feliratú gombot, mert tudtam, hogy Matyi ennek nagyon fog örülni, de közben a fenti gondolatmenet játszódott le bennem. Óriási szerencse, hogy végül a Ravensburger játéka nagyon kellemes csalódást okozott. Megosztom veletek a tapasztalataimat.

tovább

Gyerekként hosszú évekig zoológus vagy etológus akartam lenni. Aztán amikor egy kicsit telítődtem az állatokkal (különórákat vettem és dolgoztam is a budapesti állatkertben), egyértelművé vált számomra, hogy a jövőm az egyiptológiáé. Nem kell magyaráznom, hogy ez a nagy terv is füstbe ment, hiába fújtam a fáraódinasztiák tagjait időrendben, és ismertem a panteonjuk rengeteg részletét. Azonban a vonzalmam a mai napig megmaradt a téma iránt, és épp ezért bevallom, kicsit csalódott vagyok, hogy az én Matyi fiamat egy kicsit sem mozgatja ez a dolog. Azért megállt, és hosszasan nézte az igazán impozáns Pharaon játék setupját, de végül örömmel állapította meg, hogy a 12+ jelölés miatt ez a játék valószínűleg amúgy sem neki való, szóval inkább kihagyná. Így aztán azóta is jobbára kettesben játsszuk Vikivel, ha a gyermek már nyugovóra tért.

tovább