Kategória: Kipróbáltuk

A The Taverns of Tiefenthal az a játék volt, ami már a témájával, a grafikájával, és a működésével kapcsolatos első infókkal megvásárolt magának. Szóval tulajdonképpen nem is én vettem, hanem fordítva. Érdekes módon Wolfgang Warsch személye nem volt a vonzó tulajdonságai között. (Az igencsak termékeny, és nagy sikerrel berobbanó fiatal szerző művei közül a Quacks of Quedlinburg kifejezetten tetszik (talán egyszer meg is vásárolom majd), valamint szórakoztatónak tartom a Blue Banana mögötti egyetlen (de az nagyon jó!) ötletet, és mérsékelten kedvelem a Ganz Schön Clever-t, miközben nem jött be a Fuji c. játéka, a The Mind-ról pedig inkább ne is beszéljünk.) A szerző nekem ezzel a játékával billentette át a mérleget: most már többségben vannak azok a művei, amiket elismerek, így ma már inkább sokszínűnek tartom őt – viszonylag nagy minőségi és műfaji kilengésekkel.

tovább

A Round House egy tipikusan kínai játék. Ezekben az érzékeny időkben finoman kellene bánni az általánosításokkal, egyes vélt vagy valós nemzeti karakterek emlegetésével, de azt kell mondjam, hogy a korábbi évtizedek nyomán sikerült olyannyira megismerni Ázsia jellegzetességeit, hogy bátrabb vagyok ezekkel a kijelentésekkel.

tovább

Végre szakítottunk rá időt. Nem mondom meg, hogy mennyit. Annyit biztosan nem ért meg, de azért hiba lett volna kihagyni.

A Maracaibót otthagytam Essenben, pedig komoly hírverés övezte és sok helyen lehetett kipróbálni és kapni is. Már látványra sem tetszett. Sem távolról, sem közelről. Végül két kisebb játékot vettem az erre szánt pénzből, így sokáig kimaradt a lehetőség, hogy az asztalra kerüljön, pedig azért izgatott a dolog: vajon rossz döntést hoztam-e ősszel.

tovább

Eredetileg tavalyi születésnapi ajándéknak szántam, mert április végére számítani lehetett rá. Aztán elmúlt a nyár, sőt a karácsony is. Idén végre, másfél év csend után megérkezett, és még a soron következő áprilisi születésnap előtt. Még sosem vártam annyit egy megrendelt, előre kifizetett termékre, mint a Tang Gardenre.

tovább

A Solarius Mission az a játék, amit jobb használtan venni, mint újonnan. Ha ugyanis valaki eladja, bizonyára már játszott vele néhány partit, és ezért kénytelen volt felnyalni a 36 dobókockára a 216 matricát, összeragasztotta a hét komponensből álló kockaválasztó táblát, valamint szerencsés esetben időben reklamált, így megkapta a Spielworxx kiadótól a fakorong pótlásokat, és így már csak játékosonként kettő maradt, amit csak csipesszel lehet megfogni. Ha ez mind megvan, akkor már csak a rettenetesen körülményesen fogalmazott, igen átgondolatlanul szerkesztett, és az angol verzióban jó néhány fordítási hibával megakasztó szabályfüzeten kell átrágnia magát az új tulajdonosnak – ellenkező esetben ez az egész mind reá hárul, még jóval az első kockadobás előtt.

tovább

Úgy gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem a naptár szerint, hanem októbertől a következő év októberéig számítom az évet – társasjátékos szempontból. Ez már csak a karácsonyi piachoz igazodó dömping miatt is létjogosultsága volna, de igazság szerint a nagy ciklust az esseni kiállítástól számítom, amikor is a legtöbb számomra érdekes játék megjelenik.

tovább