Lista

Papua

Ha Matyi gyengéje a steampunk és a léghajók, akkor az enyém a felfedezés és a hajózás. Ezáltal bizonyosan jobban ki van élezve a figyelmem az ilyesfajta témákra – bár ez azért nem jelenti azt, hogy minden ide vágó társasjátékot azonnal megvásárolok. Viszont mi mással magyarázhatnám, hogy megakadt a szemem egy igencsak agyonhallgatott játékon, a Papua címűn? Sem a szerzők, sem a Devir kiadó termékei úgy általában nem voltak fókuszban nálam, és arra sem emlékszem, mikor került fel a kívánságlistámra. Azonban minél többet tudtam meg róla, annál inkább szerettem volna magaménak tudni.

tovább

Lisboa

Én magam nem vagyok autós, jogosítványom sincs – már nem is lesz. Mégis el tudom képzelni, hogy mit jelenthet belehuppanni egy Rolls Royce Phantom bőrülésébe olyan valakinek, aki rajong a kocsikért. Ezek az egyszerű halandók számára elérhetetlen árú és minőségű csodajárgányok egyenesen egy életérzést sugallanak, és a szélvédőjükön át olyannyira egyszerűnek és talminak látszik a világ minden hívsága, hogy az már részegítő. Tudják ezt a drága autók készítői is: ha egy márka eléri a luxus státuszt, egyre kevésbé lehet megmagyarázni az árát a költségekkel, de ez egyre kevésbé is számít azoknak, akik úgy érzik, a vásárlással nem holmi járműhöz, sokkal inkább egy belépőhöz jutnak. Belépőhöz egy olyan klubba, ahol mindenki összekacsint: mi tudjuk.

tovább

Marco Polo Expedition

Egy játék számára a véget jelenti, ha idővel egy másik hasonló című mű népszerűbb lesz nála, és ezzel nagy, sötét árnyékot vet rá. Ez még akkor is így van, ha a nagyobbra nőtt játékkal nem fociznak egy ligában. A Marco Polo Expedition nyilvánvalóan más közönségnek készült, mint a Voyages of Marco Polo, de tény, hogy az utóbbi sikere végleg a feledésbe taszította ezt a másik, jobb sorsra érdemes kis családi játékot.

tovább

Deus

Engem mindig nehezebben nyűgözött le egy olyan játék, ami elsősorban kártyákra épít. A hatalmas játéktáblákat valahogy jobban kedvelem; hamarabb beszippantanak a tematika adta világba, és én szívesen elveszem a részletekben. Az engine-building, azaz a „motorépítés” mechanizmus azonban főként kártyákkal működik, pláne akkor, ha ez a fő mozgatórugója egy játéknak. Márpedig én szeretem az engine building játékokat. Ezért is kaptam fel a fejem annak idején a Deus-ra, és ezért kerül elő időről-időre azóta is, mióta megvásároltuk.

tovább

Hansa

Amikor egy társasjátékos gyűjtővé válik, már nem csak az újdonságokra ácsingózik. Egyre többször böngészi a korábbi évek, évtizedek játékait, és nem ritka, hogy kincset talál. Némelyik egykor nagy népszerűségnek örvendett, de van olyan, ami sosem hozott igazi sikert az alkotójának. Viszont mindegyiken ott a bélyeg: OOP – (out of print), azaz ma már nem gyártott, nem kapható. A sorsuk más-más ívet jár be: az egyiknek folyamatosan nő az ára a használt piacon, a másikhoz viszont fillérekért hozzá lehet jutni bárhol. Néhányukat pedig idővel újra felfedezi egy kiadó, és modernizált formában, sokszor áttematizálva, más cím alatt megjelenik 10-15 év után. Ezek a manapság a gyűjtőknél kissé polckopott állapotban előforduló játékok egy olyan korszakról mesélnek, amikor a játékosok még más elvárásokat támasztottak egy játék iránt. Nem voltak csicsás komponensek, nem voltak háromdimenziós figyelemelterelő elemek, de nem volt ilyen őrült reklámhadjárat sem, mert ha egy játék jó volt, a hírverést megoldották maguk a rajongók. Ebben az új cikksorozatomban szeretnék néhány különleges „régiséget” bemutatni, olyan játékokat, amelyek megérdemlik a figyelmet sok-sok évvel a megjelenésük után is.

Az első epizód főszereplője a Hansa c. játék, Michael Schacht munkája.

Tovább

Catan: Csillaghajósok

Az én életemből kimaradt a Catan-korszak. Ami nem azt jelenti, hogy nem játszottam a játékkal, hanem hogy nem volt fontos állomás – talán mindössze két partira emlékszem. Nagyjából tisztában vagyok a szabályaival, és még inkább a korszakalkotó jelentőségével, azonban bennem nem hagyott mély nyomot. Ha nincs Matyi, akkor talán sosem kerül a polcunkra egyetlen epizód sem a Catan sorozatból, hiszen minden jó híre ellenére egy letűnőben lévő korszak krónikásaként tekintek rá. Azonban tavaly ősszel valaki megajándékozta a gyermekemet egy ilyen, igazán hatalmas dobozzal. A Catan: Csillaghajósok már ki tudja hányadik inkarnációja ennek a jellegzetes, hatszögű terepelemekre épülő telepesjátéknak, és eleve egy remake, azaz egy 1999-ben megjelent sci-fi verzió újradolgozott kiadása. Bevallom, hogy az előítéletek miatt magam csak nagy sokára nyitottam volna ki a dobozt, de a gyerek unszolására természetesen megtettem. És mennyire nem bántam meg!

tovább

Offshore

Ennek a kis sorozatnak az előző 10 részében igyekeztem bizonyítani, hogy nagyon sok kedves, és emellett remek játék létezik még az ismert kínálaton túl, ráadásul ezekért nem is kell sokat nyújtózkodni. De eddig viszonylag könnyű dolgom volt; túlnyomórészt már első látásra is könnyed témák, derűs látványvilág jellemezte ezeket a kiemelt játékokat. Azonban a soron következő darab elsőre nem tűnik ide valónak. Pedig de. És én nagyon kedvelem. Bevallom, elsőre engem is megtévesztett. Ugyan a (norvég) szerzőknek már olyan játékait is ismerjük, mint a nagyszerű Szüret (eredetileg: Avenue), a még nagyszerűbb Automania, a Santa Maria, a The Magnificent, vagy éppen a Mangrovia, és ezek között vannak könnyedebb játékok is, az Offshore nem ilyennek tűnt. A Norvégia partjain túli tengeri olajfúrótornyokra és magára az olajtermelésre tematizált játék csakis száraz és nehéz lehet. Ugye? És ha azt mondom, hogy tévedés? Csak remélem, hogy néhányan szánnak pár percet arra, hogy bebizonyíthassam.

tovább

Ragusa

Tisztában vagyok azzal, hogy nem véletlenül van olyan sok földrajzi névvel illetett társasjáték. Egy folyó vagy város neve ott van minden náció térképén, mindenkinek hallania kellett már róla – még a tengeren túli világban is. Hát még ha történelmi szempontból is említésre méltó helyszínről van szó! Máris megidéz egy bizonyos korszakot, ami újabb – akár mechanikai – képzettársításokat indít be az emberekben. A Ragusa is ezt az elvet követi, bár az átlagember számára legfeljebb egy egzotikus hangzású névvel illetett, képzelt város képe rajzolódik ki a hallatán. De csak azoknak, akik kevésbé ismerősek az Földközi-tenger történelmében, vagy sosem jártak még Dubrovnikban, ebben a ma Horvátországhoz tartozó, bő ezeréves múltját remekül konzerváló tengerparti városban.

tovább

Carrossel

Gyermekként azt gondoltam, körhinta csak egyféle van, csak az egyik jobban repül, a másikon meg több a lovacska. Aztán fiatal felnőttként tanúja voltam, amikor a megboldogult Vidámparkban egy idős nagypapa kijavította az unokáját: az egyik a körhinta, a másik a karusszel. És akkor azt a szót megjegyeztem, sőt évtizedekig ízlelgettem, megszerettem. Egészen annyira, hogy ez idáig utolsó saját nagylemezemnek is ezt a címet adtam, amúgy „internacionálisan”: Carousel. Nem csoda, hogy a portugál játék címére felkaptam a fejem, idestova két éve, amikor megjelent. Ráadásul csodaszép lovacskával hirdette a nosztalgikus körhintázás élményét, de aztán a nagy dömpingben megfeledkeztem róla. Nemrég azonban egy német áruházban nagy leárazás történt. És ott volt a lovacskás doboz is…

tovább

Monasterium

Úgy érzem, hogy a fejlődés számlájára kell írnom, hogy míg egyre kevésbé tudom eldönteni, hogy bizonyos játékokon mit szeretnek mások, milyen szempontok alapján válogatnak, addig egyre inkább kikristályosodik, hogy mely játékok azok, amik nekem valók, mi az, ami miatt felkapom a fejem egy új megjelenés esetén. Mert hát hogy is magyarázzam másként azt, hogy jellemzően slágerré lett néhány olyan mű, amit én némi tipródás és információszerzés után egyszerűen kiraktam a kosaramból, de olyanok meg benne maradtak, amiket szinte első látásra választottam ki magamnak, és ma is tökéletesen meg vagyok velük elégedve (annak ellenére, hogy alig hallani róluk)? Mindenesetre az egyre magabiztosabb és pontosabb választásaimnak az asztaltársaságom örül, a pénztárcám és a polcok kevésbé. A gyűjteményben pedig van néhány különleges darab, amolyan „hidden gem”. De vajon én vagyok érzékeny ezekre a művekre, vagy egyszerűen vannak jó játékok, amiket sikerül eljuttatni a vásárlók elé, más hasonló jókat pedig nem? Miért csaptam rá azonnal a Monasteriumra, és miért nem ez a játék kúszik fel nagy sebességgel a népszerűségi listákon?

tovább