Az elmúlt napokban rászántuk az időt, és mivel mind a három Century epizód a birtokunkban van (meg még egy gyönyörű playmat is beérkezett szülinapi ajándékként), kipróbáltuk végre a lehetséges kombinációkat. Összesen kb. egy tucatszor tettük az asztalra a variánsokat különböző felállásokban. Valamelyikkel csak egyszer játszottunk, de volt olyan, amivel háromszor is. Általában négyen, de volt, amit hárman és/vagy ketten is próbáltunk.
Először az önálló játékokról. A Fűszerút c. első rész a maga nemében klasszikussá vált az elmúlt években, nagyjából leváltva a pozíciójában a Splendort, és meglehetős üzleti sikert hozott a kiadójának. Kezdőknek gateway játék, haladóknak jópofa filler, játszhatja kicsi és nagy. Az alapja egy elég könnyen felfejthető konverzió mechanizmus, amelyben 4 különböző árucikket (színes fakockát) termelve, fejlesztve és csereberélve egész komoly pontszámok gyűjthetők. Kártyán – merthogy az első epizód kártyaalapú.
A második rész, a Kelet csodái megtartotta ezt a “kockakonverziós” műveletsort, de a kártyajátékból moduláris táblás játékot faragott az alkotó.
Itt a központi elem a területek közötti mozgás, a területek feletti kontroll és a területekhez kapcsolódó akciórendszer. A játék nem ütött akkorát a piacon, de velem együtt sokan csettintettek elismerően a feldolgozás eredetisége okán, no meg azért, mert látszott, a szerző, Emerson Matsuuchi komolyan gondolja az ígéretét, miszerint a Century-ból (összefüggő) sorozat lesz. A játékba belekerült egy új, bár ismert mechanizmus is, a saját táblánkról a szigetlapkákra kerülő házak felszabadítása révén elérhető pontok és bónuszok lehetősége. Itt már próbálható volt a két epizód kombinálása is, de sokak számára ha nem is volt csalódás, nem hozta a várt komplex élményt. Majd a harmadik rész! – vigasztaltuk magunkat.
Nos, itt a frissen bemutatott harmadik epizód, Az új világ, ami ezúttal munkáslehelyezős játékot csinált a kockák átalakításának számtalan verziójából. Egyszerű, de nagyszerű önálló játékot, ami önmagában már izgalmasabb, mint a Kelet csodái, és majdnem olyan szórakoztató, mint a Fűszerút. Csak azért “majdnem olyan”, mert a műfajából következően egy picit nehezebb, így biztos, hogy nem tudja kiszorítani a nagyon kezdők szórakoztatására is alkalmas első részt. Az új világ legfurcsább húzása, hogy kártyákat emelt be a játékmenetbe, ráadásul igen fontos pozícióba, az egykori pontkártyák helyébe, azok értékét jelentősen csökkentve, ellenben mindenféle bónuszokkal és készletező funkcióval megterhelve azokat. Eközben bevezette a bónuszlapkákat, mint a készletezés értékelésére tervezett elemeket, meg az ún “felfedezéslapkákat”, amik szintén főleg a készletezést segítik, de közben blokkolják a különböző konverziós lehetőségeket. Ugyanekkor elveszítette az előző részben hozott új, karakteres elemeket. Mindezek után nagyon kíváncsi voltam, mit kezdhet a szerző a három játék együttesével, mi volt a mesterterv (egyáltalán volt-e ilyen, vagy csak előremenekülés volt ez a részéről).
Jelentem, a három játék együttes alkalmazása (a harmadik epizód oroszlánrészének, a másik kettő szűkebb részleteinek felhasználásával) egy nagyszerű, közepesen nehéz (mid-heavy) eurogame-et ad ki az asztalon!
Legalább 90 perces játékidővel, rengeteg AP-veszéllyel és legalább ennyi kombinációs lehetőséggel. Jól mutat, nagy, eközben átlátható, érthető. A partik során nem egyszer kiáltottunk OP-t (egy “overpowered”, azaz túl erős játékelem feltűnése), de a végső számolásoknál ez nem volt bizonyítható sosem. A játék ilyen irányú érzékenysége úgy tűnik, hogy pusztán annak köszönhető, hogy a játékmenet és az opciók nagyban függenek a lapjárástól – azaz a szerencsétől.
Igaz ez az új pontlapkákra, a bónuszlapkákra és némileg a felfedezőlapkákra is. Bizonyos lapkák nagyon sok pontot is hozhatnak, de csak akkor, ha a tulajdonosa nagy mázlista, mert minden úgy alakul, ahogy neki az kedvező. Megjegyzem, a látszólagos nyerő stratégiák felbukkanása egyszer sem rontotta el a játékélményt, de egyértelműen befolyásolta a végeredményt, ezért mindig hosszasan tanakodtunk és számoltunk a partik végén. Mivel, mint mondtam, igazi bizonyítékot nem találtunk az egyértelmű “elhajlásra”, csak két dolgot tudtunk tenni: elfogadtuk a szerencse jelentős szerepét (ami ugye már a Fűszerút esetében sem volt csekély), vagy amint kialakulni látszott egy ilyen OP-helyzet, igyekeztünk az ellen dolgozni – bármennyire is nem kedveljük az ilyen kényszerpályákat. Mindezen észrevételek ellenére nagyon ajánlom az összevont játékot mindenkinek, aki már egyszer megszerette a Century sorozat valamelyike által ezt az egyszerű, jólesően egyértelmű, de azért gondolkodtató játékmenetet. Ha ráadásul azóta a kissé összetettebb játékok felé fordult, most kaphat kedvére valót.
Érdekes lehet még a két tagból álló kombinációk összevetése is.
E tekintetben az 1-2 összevonást nem vettük elő újból, ellenben próbáltuk a 3-2 és az 3-1 variánsokat. Az új világ és a Kelet csodái (3-2) érdekesebben kapcsolódnak, mint a korábban megismert 1-2 felállás, de a teljes trilógia együtteséhez képest semmi újdonságot nem hoz, ráadásul a kevés plusz élményért cserébe jócskán növeli a játékidőt. Lényegében olyan a játék, mintha kivennénk ezt a szekciót az 1-2-3 összevont játékverzióból.
Ellenben a 3-1 változat üdítően friss és izgalmas! És ez esetben nem csak egy kivonatról beszélhetünk. A 3. rész munkáslehelyezős mechanizmusához a Fűszerút lila hátú kártyáit rendeli hozzá, de sokkal rafináltabban, mint a teljes felállásnál. A felcsapott kártyák akcióit munkásokkal triggerelve felhasználhatom, vagy felhasználás nélkül magam elé vehetem, és segítségével egy legfeljebb 5 lapból álló külön “motort” építhetek, amit egy igazán egyedi mechanizmus által szintén munkásokkal aktiválhatok (sőt a sorrendjüket is felcserélhetem, akár többször is, ha kell). Ebben a felállásban az a zseniális, hogy szinte teljesen megtartja a 3. játék karakterét, épp csak kibővíti azt, miközben nem nyújtja a játékidőt, és mélységet, plusz izgalmakat ad a játéknak. Ezt a változatot legalább olyan jó szívvel ajánlom, mint a hármas kombinációt, és talán a Fűszerút kártyáinak ötletesebb felhasználása miatt még szívesebben. Igaz, rövidebb, gyorsabb játékról van szó.
Összefoglalva: számomra megérte várni a harmadik részre.
Önállóan is élvezetes, de a trilógia együttes játékélménye, valamint az 1-3 kombináció kiemelkedően izgalmas. A következőképpen értékelném ezeket az 5-ös skálán:
1. rész: 4
2. rész: 3
3. rész: 4
1-2 kombináció: 3
2-3 kombináció: 3+
1-3 kombináció: 5
1-2-3 kombináció: 4+
jatekrahivlak.blog 