Polyomino formákkal operálni a társasjátékokban, ma kétségtelenül divatos. (Az egykoron borzasztó népszerű videójáték után ezeket hibásan tetrisz-elemeknek nevezni szintén.) Vannak olyan szerzők, akik egyenesen életművük egy jelentős részét ezeknek a sokszögeknek szentelték, mások csak bizonyos korszakukban próbálják meg ezt az alapvetően absztrakt kombinációs játszadozást tematikus környezetbe emelni – kisebb, nagyobb sikerrel. A divat új tehát, de az ötlet nem. Mindenesetre eszembe juttatott egy polckopott játékot, amit gyorsan újfent lejátszottunk kétszer. Nagyon nem bántam meg, hogy előkerült az Arkadia.
A SZERZŐ:
Rüdiger Dorn egyidős velem. Ezen túl ismereteim szerint nem sok közös tulajdonságunk van. Mint játéktervező azonban nagyon közel áll a szívemhez. A legtöbb műve csodálattal tölt el, vagy legalábbis az elismerést váltja ki belőlem. Manapság elsősorban könnyed, családi játékokban utazik, és érezhetően a célja a tökéletesen csomómentesre kevert, egyszerű, de nagyszerű játékmechanizmusok kitalálása. Azok, amelyeket pár perc megtanítani, megérteni, de alkalmazásuk rengeteg szórakozást nyújt. Ez a fajta letisztultság a meglátásom szerint nagyobb teljesítmény, mint egy végtelenül összetett gépezet létrehozása.
Rüdiger Dorn azonban nem mindig gondolkodott így.
Korai éveiben nehezebb (de sosem kifejezetten nehéz) játékokkal is sikert aratott. Az Osnabrückben (Németország) született szerző természetesen a német-, azaz európai típusú játékok alkotója. Már 1993-ban is voltak próbálkozásai, de az első igazi elismerést a 2001-es Genoával váltotta ki. Ezt az egyedi mechanizmusokra építő különös játékot követte később több siker is, így 2004-ben a Jambo és a Goa (micsoda év lehetett!), 2005-ben a Louis XIV, majd 2006-ban a cikkünk tárgya, az Arkadia. A középnehéz játékok vonulatába tartozik még a későbbi Diamonds Club, az Il Vecchio, és tulajdonképpen az Istanbul is, amivel végül 2014-ben elnyerte a Spiel des Jahres „kennerspiel-díját”. Ha nem ezen a ponton, akkor talán a Karuba sikere nyomán gondolkodhatott el a műfajváltáson. Ettől kezdve – talán csak a kissé erőtlen Montana kivételével – a könnyedebb formátumokra fókuszál. Az új korszak alkotási közül említésre méltó a Mercado, a Rune Stones, vagy a Luxor (amellyel ismét nagyon közel került a rangos német díj elnyeréséhez), valamint a friss My Farm Shop.
A TÉMA:
Az Arkadia egy fiktív középkori világba vonja a játékosokat, mint építészeket. Ezek az építészek a vidék négy tehetős famíliájának megbízásából dolgoznak. Feladatuk összetett: a megjelölt hatalmas területen nem csak egy komplett várost, de annak közepén egy pazar palotát is fel kell húzniuk mindenki dicsőségére.
Azaz: az egyes családok dicsőségére. Cserébe ők is hasznot húzhatnak a megrendelőik presztízséből – befolyásukat rövid távon aranypénzre válthatják, és a játék végén az nyer, aki a megbízásokból a legjobban meggazdagodott. Ez az európai középkort idéző téma jól áll az eurójátékoknak (főleg a koraiak merítettek sokat ezekből az évszázadokból), de jól áll olyan illusztrátoroknak, mint Michael Menzel, aki festményeivel ezúttal is sokat tett hozzá a hangulathoz (bár láthatóan nem minden elem az ő keze munkáját dicséri.)
A JÁTÉKMENET:
A játéktáblán néhány felfestett táborhely látható, valamint egy tetszőleges területre felhelyeztük a palota alaprajzát. A szélen tornyos palotaelemek, pecsétek és pénzek halmozva, valamint egy pakli kártya 3 felcsapott lappal. A játékosok a paravánjuk mögött a 3 saját színű munkásukat és 4 kezdő kártyát rejtegetnek (egyelőre), a paravánon pedig 4 fontos „eseményt” jelző zászló fityeg.
Aztán az egyik játékos kijátszik a kezéből egy kártyát, és ezzel megkezdődik az építészek versengése.
Egész pontosan két lehetőség kínálkozik: a soron lévő kijátssza azt a bizonyos kártyát, annak megfelelően egy polyomino épületet felhelyez a táblára a palotával, egy másik épülettel, vagy egy már a táblán ácsorgó munkással szomszédosan, vagy lehelyez bármennyi munkást valamely épület mellé a táblára. Ez utóbbiak lehetnek a saját munkásai, vagy semleges (színű) munkások, amikhez egyébként úgy jut, ha korábban egy épülettel letakart egy felfestett táborhelyet a táblán.
Ha épületet rakott le, rá kell helyeznie a négy pecséttípus (a családok címerével egyenértékű jelölő) egyikét, szintén a kijátszott kártyának megfelelően. És ha ennek az épületnek később minden szabad(!) oldalát körülállták a munkások (bármilyen színűek is azok), az épület felépült. Minden játékos az ott álló munkásai számával egyező mennyiségű pecsétet kap, olyat, amilyen a felépült házon látható – az értékelést kiváltó játékos ráadásul még ez utóbbit is magához veszi, és lehetőséget kap egy tetszőleges pecséttel ellátott bástyaelem felrakására is a palota területére.
A palotán aktuálisan látható pecsétek száma határozza meg egy adott család presztízsértékét. És amennyiben az aktív játékos kedvezőnek látja a kínálkozó alkalmat, eldobhatja az egyik zászlóját, hogy azzal az aktuális „árakon” pénzzé tegye pecsétjeit, amik a paravánja mögött összegyűltek. A játék során mindenképpen megépül a palota két szintje, de az, hogy a harmadikra kerül-e torony, a játékosokon, de magán a játékosszámon is múlik.
HELYE A POLCON:
A magas interakcióval bíró, családi felső kategóriájú játékok között. Újoncoknak nem ajánlanám, de némi gyakorlattal már nem csak megérteni, de igazán élvezni is lehet az Arkadiát. Látszik rajta, hogy nem friss termék, de egyetlen része sem kifejezetten avítt (legfeljebb a kártyák hátlapját cserélném le sürgősen). A paravánok és polyomino épületek kifejezetten szépek (talán az utóbbiak, így maga a tábla is egy nagyobb méretfokozatért kiáltanak), és számomra még mindig nagyon látványos a kissé sokat használt műanyag bástyaelemekből épülő palotarendszer. Az apró munkások helyesek, a kártyák funkcionálisak, a pecsétek rendben vannak, és végül a pénzjelölők is, de nyilvánvalóan egy letűnt korszakot idéznek a hegyes, sarkos elemek.
A játékmenet azonban mit sem öregedett az elmúlt tizenöt évben.
A JÁTÉK MA:
Napjainkban nem kapható az Arkadia. A használtpiacokon jellemzően 30-40 euró között lehet megszerezni, de előfordulhatnak polckopottabb példányok olcsóbban is. A Ravensburger egyelőre nem mutat hajlandóságot a nagyobb dobozos szériájának felújítására, de ha valaki jót akar játszani, így sem fog csalódni az Akadiában. Rengeteg izgalmas döntéshelyzet van a játékban, ráadásul nem lehet jól játszani a többi játékos tevékenységének árgus megfigyelése nélkül, hiszen szinte minden lépés kihat a többiek pozíciójára is. Érdekes módon a nagy tér ellenére a játék tökéletesen működik két fővel is (nincs speciális szabály sem), és amellett, hogy bizonyos helyzetekben konfrontáció is kialakulhat a táblán, sosem éreztem még ezt túlzottan jelentősnek. Magyar szabály elérhető hozzá, emellett a játék teljesen nyelvfüggetlen, és mindenki által befogadható.
Játékötlet (0-3): 3
Hangulat (0-3): 2
Látvány (0-3): 2
Szubjektív (0-1): 1
= 8/10
jatekrahivlak.blog 