3. rész: Választások és döntések

Emlékeztetőül: egy lapkalehelyezős játék készül, ami a felfedezés élményét kívánja megadni a játékosoknak, mindenkinek egy saját világ, egy saját térkép felépítése a feladat, amelyet egymással pontosan passzoló négyzetes lapkák lerakásával érnek el. A lapkák érintkezésének lehet egy másik aspektusa, ha az illesztés még egy adott amulettformát is kiad (két félből), akkor bónuszakciók végezhetők. A lapkákhoz, mint életterekhez állatok is kapcsolhatók: a hat típusú tereplapkához összesen 12 vad, 1-1 sűrűbben és nehezebben előforduló állat, amiket „valaki” levadászhat.

Itt tartunk ma – és ez még édeskevés. De mivel a témát tekintve egyelőre nem látom a megoldást, amivel irányíthatnám a tervezői gondolatokat, talán érdemes volna egyelőre mechanikai úton haladni tovább. Az első pillanattól fogva alapvetésnek tartottam, hogy a véletlenszerű, Carcassonne-ra emlékeztető lapkahúzást elvetem, mint lehetőséget. Ezért tehát egy ügyes választási szisztémáról kellene elgondolkodni, olyanon, ami kiszolgálja ezt a felépítményt, és legalábbis van benne valami eredeti.

A legegyszerűbb megoldás az volna, ha egy bizonyos számú lapkából álló kirakatból választanának a játékosok.

A kezdőjátékos előnye, hogy több lehetőségből választ, a többiek egyre kevesebből. Szokás szerint, legyen eggyel több lap az asztalon, így az utolsó játékos is választhat még kettő közül. Ez teljesen OK. Csak meglehetősen lapos. Főleg központi választási mechanizmusként. Ráadásul a kezdőjátékos szerepe nagyon felértékelődik, amit nyilván valahol kompenzálni kellene, vagy minimum egy versenyt kiírni a szerep megszerzésére – minden egyes fordulóban. Viszont mi történne akkor, ha a sorrendben minden egyes pozíciót azonos értékűvé tennék? Rövidebb távon is megvalósulna a balansz, és jópofa döntéshelyzetek születnének már az első fázisnál.

De milyen módszerrel lehet ezt elérni? Az érdekek, az egyes játékosok vélt érdekhelyzeteinek mérlegelésével. A lapkafelvétel szakaszában mi lehet az eltérő érdek? Azon túl, hogy valaki ezt, valaki azt a lapkát szeretné megszerezni, például az is lehet, hogy valaki több lapkát venne fel szívesen. Vagy az, hogy – mivel az előző körben több lapkához jutott – ez alkalommal inkább mást választana, vagy éppen a saját tábláját rendezné. Ez persze azon is múlik, hogy éppen mi a szortiment, ami a lapkák kirakatában látszik. Tehát a kezdőjátékosnak nem feltétlenül az az érdeke, hogy a több lapkából ő válasszon először. Mert lehetnek más szándékai is. Például fontosabb neki egyetlen konkrét lapkánál az, hogy a szerencsés kirakatból több erdős lapkát is felvegyen. Viszont csak akkor lehet biztos, hogy az első választás feladásáért cserébe ő még számíthat ezekre az erdőlapkákra, ha mondjuk az először lapkát választó játékos csak keveset vehet el. Ez jó irány!

Tegyük fel tehát, hogy 4 játékosunk van, ebből az egyik a kezdőjátékos, akinek az is lehet az érdeke, hogy elsőként válasszon lapkát,

de az is lehet, hogy ezt a lehetőséget átadná valaki másnak, ha cserébe ő is elfoglalhatna egy pozíciót, amiben a saját céljait kiszolgálhatná. Legyen tehát 5 sáv, 4 játékosfigura. A kezdőjátékos teheti le a sávok egyikére a bábuját. Ezzel vagy elsőként választ, de csak egyetlen lapkát, vagy leteszi a…

Várjunk csak: addig, amíg nincs további érdekkapcsolás, a másik 4 sáv nem differenciálható. Természetesen mindenki a legtöbbet venné fel. Ezt csak akkor nem csinálná, ha valami, például egy kézlimit tiltaná. Nem. Ide kell még egy ellenpólus. És ez nincs is olyan messze! Hiszen a játékosok másodsorban a választott lapkát le kell rakják a tereptáblájukra. Tehát fordított arányban választhatnak majd lapkát, vagy tehetnek le ezek közül néhányat a táblára. Egészen konkrétan:

  • játékos: 1 lapkát választ (és elsőként) – cserébe 4 lapkát lerakhat
  • játékos: 2 lapkát választhat – cserébe 3 lapkát lerakhat
  • játékos: 3 lapkát választhat – cserébe 2 lapkát lerakhat
  • játékos: 4 lapkát választhat – cserébe 1 lapkát lerakhat

Hopp, ez csak 4 lehetőség, nem 5, az utolsó játékosnak nincs már választási lehetősége! Mégis erős az a kezdőjátékos! Persze az is lehetséges, hogy automatikusan az lesz a következő kezdőjátékos, aki az imént negyedikként „választott” pozíciót.

Azonban, ha esetlegesen ő is jó pozícióba került a kényszer által, az erős kezdőjátékos jelzővel további előnyt kapna. Nem rossz, de itt még egyensúlyozni kell. Már csak azért is, mert nyilvánvaló, hogy aki ebben a fordulóban megszedte magát lapkával, a következő körben alig akarna felvenni, annál inkább lerakni. És ha az előző alkalmak után is maradt nála lapka? Talán nem is akar felvenni semmit. Ki kell próbálni, hogy működik-e, de a fenti 4 lehetőséghez hozzá merném most adni azt, hogy ha valaki 0 lapkát választ, de 5 lapkát lerakhat, és ha valaki 5 lapkát választ, abban a körben nem rakhat le semmit. Ez 6 lehetőség, és tulajdonképpen mindegyik lehet értékes. Talán a legkevésbé optimális a legalsó opció, amikor utoljára – mert valamiért eleve úgy gondoltam, hogy „fentről lefelé”, azaz a legkevesebbet választótól indul a körsorrend – sok lapkát választok, de nem cselekszem semmit ezen kívül. Hiszen abban a pozícióban már csak a maradékot vehetem el, majd be is fejeztem a körömet. És ennél nem sokkal jobb az eggyel felette lévő sem.

Odaadom hát a kezdőjátékos jelzőt, azaz a következő választás lehetőségét annak, aki az utolsó ill. az utolsó előtti mezőre tesz figurát.

Ha mindkettőre tett valaki, akkor mindig az alsó, vagyis az utolsó mező a nyerő. A következő fordulóban ő választhat kedvére először ezen a választó táblán.

Azonban nem tudok még szabadulni a gondolattól, hogy maga a lapkalehelyezés kevés. Akciókat kell még keresni, eszközöket, amikkel bíbelődhetünk. Az állatok jutnak mindig eszembe: hiszen azoknak is valahogy a táblára kell kerülniük, ha onnan később bármilyen vadász elejtheti őket. Ráadásul a már felfedezett területekre kell kerüljenek. Vagy olyanokra, amiket előre ismerünk. Talán érdemes volna eleve felfesteni a táblára néhány mezőt, amire nem kerül tereplapka. Aszimmetrikus táblák is kreálhatók. OK. Erre még visszatérünk. De mi is van az állatokkal?

Az állatok maguktól nem kerülnek a táblára, azokat szintén nekünk kell lehelyezni. Valamennyit. Valamikor. Valahonnan. Például a kirakatból! A kirakatunkkal egyébként is baj volt. A fenti számítások szerint ugyanis 10 lapkát biztosan elválasztanak a játékosok. Ez a 12 forduló alatt 120 lapka. Ha másképp nem kerül a játékosokhoz lapka, akkor is éppen csak elég a tervezett mennyiség. Azonban, ha egy parti során néhányan a 0 felvétel opciót választják, csökkenhet a felveendő lapkák száma – igaz, az 5-ös értékkel ezt azonnal vissza is adtam. Mégis jobb volna, ha ebben a kirakatban más is lenne: 8-nál több lapkát nem tennék közszemlére (az összesen 96 lapka), így több variáció lesz.

Talán tegyünk hozzá annyi kis állatkorongot, amennyi kiegészíti a csomagot 10-re

– amennyi az átlagos választási lehetőség, ha ritkán számolunk a két extremitással! Tehát 8 tereplapka és 2 állatlapka. Egy ritkább és egy sűrűbben előforduló. Amennyiben az ugyanolyan eséllyel előkerülő állatra rá lehet fogni, hogy sűrűbben előfordul ugye… Nem: legyen 3 korong, 1 a ritkábból, 2 pedig a könnyebben elérhetőből. Az összesen 11 választási lehetőség. Most nem szeretnék utánaszámolni, de úgy érzem, hogy ez akár működhet is.

De amíg azt tudhatom, hogy milyen tereplapka típus kerülhet a táblámra és hogyan, azt nem sejtem még, hogy milyen állatokról van szó, és hogy bánhatunk velük. Egy viszonylag érintetlen tájon egy normál tápláléklánc esetén nagyobb számban mindig az ún. prédaállatok élnek, a ragadozók kevesebben vannak. Nem utolsó sorban egy prédaállat becserkészése szokásos feladat egy törzsi vadásznak, ez az élelemszerzés céljából történik, egy ragadozót pedig elsősorban a dicsőség miatt öl meg, számára nemes vadnak számít, és az elejtése is keményebb dió. Ebből következően legyen hát minden egyes területhez 1-1 prédaállat (=6 fajta), és legyen minden… Nem: minden két, kapcsolódó területhez 1-1 nagyragadozó (=3 fajta). Az utóbbiaknál egy fajta lesz jelen az erdőben és a mezőn, egy másik a vizekben, folyókban és tavakban, és egy harmadik a sivatagban és a sziklás hegyekben az úr. Közülük tehát 2:1 arányban kerül a kirakatba véletlenszerűen (zsákból húzott?) kis token, amit szintén fel lehet venni az akcióválasztás, azaz a táblán elfoglalt pozíció szerint, és lerakni épp úgy, mint a tereplapkákat.

OK. Ez jónak tűnik. Innen folytatom legközelebb.

(folyt. köv.)