Ennek a kis sorozatnak az előző 10 részében igyekeztem bizonyítani, hogy nagyon sok kedves, és emellett remek játék létezik még az ismert kínálaton túl, ráadásul ezekért nem is kell sokat nyújtózkodni. De eddig viszonylag könnyű dolgom volt; túlnyomórészt már első látásra is könnyed témák, derűs látványvilág jellemezte ezeket a kiemelt játékokat. Azonban a soron következő darab elsőre nem tűnik ide valónak. Pedig de. És én nagyon kedvelem. Bevallom, elsőre engem is megtévesztett. Ugyan a (norvég) szerzőknek már olyan játékait is ismerjük, mint a nagyszerű Szüret (eredetileg: Avenue), a még nagyszerűbb Automania, a Santa Maria, a The Magnificent, vagy éppen a Mangrovia, és ezek között vannak könnyedebb játékok is, az Offshore nem ilyennek tűnt. A Norvégia partjain túli tengeri olajfúrótornyokra és magára az olajtermelésre tematizált játék csakis száraz és nehéz lehet. Ugye? És ha azt mondom, hogy tévedés? Csak remélem, hogy néhányan szánnak pár percet arra, hogy bebizonyíthassam.
A TÉMA:
Amint mondtam, a hatalmas olajexportőrnek számító Norvégia partjain túl járunk, az Északi-tenger barátságtalan hullámai fölé magasodó acélkolosszusok közt, zúg a szél veszettül, sós permettel áztatja át a ruhát, beférkőzik a hideg és a sötét még a lelkünkbe is. Ebben a kegyetlen világban, sokszor hetekre-hónapokra elszakítva a családoktól és a komfortos környezettől, emberek tucatjai élnek és dolgoznak, akiknek a munkáját régen igencsak megbecsülték, ma viszont más időket élünk: az olaj és a földgáz, a fosszilis energiahordozók nem számítanak népszerű témának a környezetvédelemre érzékenyeknél. Nos, ezzel a felütéssel, a gyönyörűen megfestett, ízléses, ám megfelelően komor hangulatú borítóval nehéz startot vett az Offshore, ami eközben egy 10+ jelölésű, inkább családok számára készült játék.
És ugyan az ég nem lesz derült a doboz felnyitása után sem, a szabályok olvasása közben már biztosan mindenki leveti a csupa víz széldzsekijét.
A JÁTÉKMENET:
Ebben a nagyon gördülékenyen működő, egyszerűen felépített játékban minden játékosnak egyetlen akciója van fordulónként, és ezt 3 lehetőség közül kell kiválasztania. Vagy megvásárol (drága pénzen) egy technológiai fejlesztéslapkát, vagy feltár egy olajmezőt és telepít oda egy fúrótornyot, vagy esetleg eladja az olajkészletét. Az összefüggés ott van ezek között az akciók között, hogy a fejlesztéslapkák változatossága kell az olajmezők kisajátításához, valamint bizonyos képességekhez az olajfúrás fázisban, a tornyok telepítése által juthatunk győzelmi pontokhoz, pénzhez, de olajhoz is természetesen (helyes fekete hordókban), az olaj eladása révén pedig megint csak pénzt és pontokat szerezhetünk elsősorban, de pl. az elhasznált képességlapkáink visszafordítása is megoldható ezáltal. A fúrótornyok építésénél össze is foghatunk egy-egy játékostársunkkal, rövid érdekszövetséget kötve vele, az olajtelepek kiaknázása pedig egy nagyon szórakoztató „push your luck” típusú mechanikára épít, ami végképp elveszi a téma komorságát.
AMIÉRT TETSZIK:
Nos, a kooperáció a játékokban egy ritka fajtája az interakciónak, főleg ez a fajta tárgyalásos-megegyezéses együttműködés, amikor a felek a többiek előtt nyilatkoztatják ki a szándékaikat – és bizony a céljaikat is sokszor. Ez önmagában üdítő ebben a játékban. Azonban vigyázni kell: kiegyenlítetlen helyzetek is kialakulhatnak, ami nem kellemes annak, akivel valahogy sosem akarnak szövetkezni. Igaz, ennek nyilván elsősorban ő az oka. Hiszen könnyen értékessé teheti magát mindenki, ha vannak bizonyos képességei, ami másnak nincsenek. De van más is: a játék egyik legérdekesebb húzása az a zsákból húzás, ami által lefúrunk a mélybe. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen témához passzolhat a Kuruzslók Quedlinburgban „meri vagy nem meri” mechanizmusa, de lám, itt van, és működik! Természetesen bőven vannak a szerencse szerepét tompító trükkök, de azért mindig is jópofa lutri lesz, hogy vajon gázmező vagy olajmező, netán egy túlnyomás által keletkező robbanás érkezik a következő lapkán. De amint lejjebb fúrunk, nagyobb lesz a siker esélye… Ej, micsoda nehéz döntések! Ezen túl az is tetszik, hogy ugyan a játék a dobozon 3-5 fő számára ajánlott, azért van odabent egy két fős szabályváltozat, ami teljesen jól használható, épp csak a szövetkezést veszítjük el általa – ami teljesen érthető egy ilyen felállásnál –
viszont kapunk helyette egy olyan mechanizmust, ami nincs az alapjátékban.
ÖSSZEFOGLALÓ:
Ha valaki különlegességre vágyik, valami ritkaságra, ami közben nagyon is passzol a családi játékok gyűjteményébe, akkor mindenképpen próbálja levadászni a tavalyelőtti megjelenésű Offshore-t, mert nem fog csalódni! A téma sötétsége legfeljebb a Szénre fel! szintjén érezhető, a játékmenet viszont könnyen érthető és tanulható, és a hangulata sok szempontból egyedi. Matyi először csak távolról figyelte a három- és kétszemélyes játszmáinkat, majd egyre közelebb merészkedett, és végül szinte minden funkcióról kifaggatta valamelyikünket. Ennek következményeként holnap megint elő kell venni a játékot, mert úgy döntött, hogy mégis kipróbálná, tetszik neki – főleg az olajfúrás! Hát kell ennél több bizonyíték? (3-5 játékos számára, 10+ korhatárjelöléssel, 45-60 perc játékidővel)
jatekrahivlak.blog 