Meadow

Sosem gondoltam volna, hogy egy komplett iparág, amelyre különösen jellemző, hogy témáit illetően meglehetősen színes palettával rendelkezik, amelynek komoly hagyománya van különféle izgalmas helyzetek feldolgozását illetően, ennyire képes uniformizálódni valamiféle egymással versengő proaktív igyekezet révén. Félreértés ne essék, korábban is kedvelt témát adott – a többiek mellett – a természet és az állatvilág, és örömmel játszottunk kertépítő meg erdőjáró játékokat, de valahogy a Wingspan és az Everdell sikere, és a fent említett, kissé hamiskás küldetéstudat az utóbbi időben elmozdította a mutatót, érzésem szerint túl a piros vonalon. Egyes kiadók kínálatában már minden harmadik játék zöld, minden értelemben, és egyre kiütközik a nehézkes névadás okozta izzadságcsepp a doboz fejlécében. Lassan a teljes botanikai és zoológiai szakzsargon megjelenik a címekben, és az egyszeri vásárló (pláne a magyar) csak kapkodja a fejét: vajon az, amit lát éppen, vajon újdonság-e egyáltalán.

No de emellett azt érzem, hogy pusztán a játékok élvezőiként nem sokat veszítünk ezzel a „mozgalommal”, ugyanis – mivel a természet valójában nem képes feldobni ennyi jó témát – ezek jobbára absztrakt megoldások, a zöld ruha csupán csinos jelmez.

Így aztán ami jó, az továbbra is jó marad, csak lehet, hogy az ember egy idővel gyomorrontás tüneteit mutatja a sok zöldségtől.

Ennek a zöld hullámnak a tetején került forgalomba a Meadow c. játék is, amely a viszonylag népszerű Dream Home szerzőjének (Klemens Kalicki) új műve, és bevallom, elsősorban a látványvilága, másodsorban az ötletes mechanikái miatt került a látóterembe.

A TÉMA:
Fentebb ostoroztam ezeket a játékokat a tematika nélküli mivoltuk miatt, de azért látható, hogy vannak üdítő kivételek. A Meadow meglepően jól kapcsolja össze a tablóépítést a természet valós táplálkozási piramisával, és bár sokkal kevésbé vehemensen próbálja elhitetni a felhasználóval, hogy mellesleg edukációs anyagot is kézhez kapott, végül ebből is többet sikerül adnia, mint a madaras játéknak. A sztori szerint lelkes természetjárók vagyunk, és megfigyelünk mindent, ami él és mozog. Vadászatról szó sincs, ilyen csúnyaság eszünkbe sem juthat manapság, bár az egyes kirándulások állomásairól el-elhozunk szuvenírként egy-egy értékes csecsebecsét, és annak módja nem tisztázott. Ami viszont vitathatatlan, az a játék szépsége és a látványvilágba beleölt rengeteg munka.

A több mint 180 kártya és ezen felül néhány egyéb elem mind egyedileg megrajzolt, gyönyörűen komponált, élénk színekben játszó mestermunka.

Aki a cuki állatok és a papírról szinte lefolyó akvarellszínek láttán nem olvad el, bizonyára teljesen érzéketlen. Az összkép kissé talán zűrös az asztalon, de majd meglátjuk, mindez remekül passzol a hasonló játékmenethez.

JÁTÉKMENET:
A Meadowban lényegében kártyákat választunk egy központi tábláról, majd azokat lerakjuk magunk elé, hogy egyre értékesebb tablót építsünk a rendelkezésre álló növények, állatok és épített értékek kínálatából. Mindezt 5 (négyesben csak 4) db különleges token segítségével tesszük. Ha a hegyes végeiket használjuk, a központi tábláról vehetünk el egy felfedett kártyalapot, ha a tompát, akkor az ún. tábortűz táblán használhatjuk a token különleges képességét. Ügyes húzás, hogy a tokenek mindkét végén lévő funkciók egyediek és egy fordulóban egyszer használatosak (vagy az egyik vége vagy a másik ugye), így okos döntést kér a felhasználásuk.

Ha elfogytak a tokenek, a forduló véget ér, és általában 6 forduló alatt az egész játék is eljut a végső összegzésig.

A kártyakínálat 3 pakliból származik (az egyiket a játék felénél leváltjuk egy negyedikre), az egyes paklik összetétele jellemző, és az is, hogy hová kerülnek a lapjaik a központi táblán. A 16 lapot 12 „sloton” keresztül lehet választani, és az érdeklődésünk gyakran elfordul egyik vagy a másik csoporttól, így 3-4 játékosnál is előfordul a beragadás, a kényszerű lapválasztás vagy a régóta mozdulatlan kártyasor, de ha nem tulajdonítunk az ilyesminek túlzottan sok jelentőséget, hamar átgördülhet a társaság ezeken a negatív élményeken. A tábortűztábla lehetőségei is erősen korlátozottak, és jellemzően a kártyák lerakását, mintsem a felvételét segítik a bónuszok, de összességében ez sem olyan erős hatású probléma, hogy elrontsa a játékélményt. Amennyiben gyorsan konstatáljuk, hogy családi játékot játszunk, amelyben a szerencsefaktor oly erős, hogy hamar el kell engedni a messzire mutató tervezgetéseket.

Az egész tábla kínálata hivatalosan egyszer frissül csupán, a játék felénél (addig természetesen minden felvett kártyát azonnal pótolunk), és ekkor cseréljük le a szortiment felét adó ’S’ feliratú paklit is az ’N’ feliratúra. Ennek a lapjai sokban nem különböznek,

mindössze általánosan nehezebben teljesíthető feltételekkel kínálnak egyben több pontot.

Alapvetően 5 féle tájtípuskártyával indíthatunk egy-egy oszlopot a játékterünkön, amelyen már egy kis lény látható. Ez a kis állatka táplálékul szolgál egy később reá helyezendő másiknak, így annak begyűjtése (pardon: megfigyelése) szükségeltetik ahhoz, hogy nőjön a kártyaoszlop. Ez az újabb kártya már új jelenségeket mutat, amelyek szintén feltételei lehetnek egy következő kártyának. Érdekesség, hogy nem csak soron belül teljesülhetnek ezek a feltételek. A különböző sorok legtetején álló szimbólumok együttesen kell megfeleljenek egy új lap lerakásának, és a játékos választhat, melyiket takarja le az újonnan lehelyezett kártyával. A lapokon általában pontérték is látható (egy levélkében), ezek összege adja a végeredményt.

Pontszerző alternatívaként vízszintes elhelyezkedésű kártyákat is gyűjthetünk (jobbára az egyik kártyasorból) – ezek épületek, amelyeket a kirándulás során útba ejtünk, majd ezeket kiegészíthetjük (szintén elsősorban egyetlen kártyasorból származó) szuvenírlapokkal. Az alternatív megoldás kicsit bőkezűbb a pontokat illetően, de

cserébe egy-egy útszakaszt jelző lapkát is be kell szerezni minden egyes állomáskártyához.

AMIÉRT TETSZIK:
Némiképp ismétlem önmagam: ritka szép játék a Meadow, tele kedves és pazarul megfestett jelenettel, állatkával, növénnyel és még náluk is cukibb vidéki házacskákkal, amelyekre felfut a rózsa meg a borostyán. Mindez folyamatosan mosolyt csal a játszók arcára, témát ad egy-egy rövid megjegyzéshez vagy sztorihoz, szóval a látvány érezhetően végig képes a hátán vinni a játékot. Az egyszerű, könnyen tanítható játékmenettel gyorsan involválja a gyerekeket és a kezdőket is, ha meg netán valaki rájön, hogy a tápláléklánc feldolgozása kifejezetten ügyesen sikerült a lengyel szerzőnek, nyomban plusz értéket érez bele a játszmába. Tetszik Klemens Kalicki ügyes megoldása a kétfunkciós akcióválasztó tokenekkel, és az is tetszik, hogy

a nyilvánvaló kaotikussága ellenére sem hagyja, hogy a játék pusztán a véletlenszerűség prédájává váljon, igyekszik mindvégig döntéshelyzeteket nyújtani a játékosoknak.

ÖSSZEFOGLALÓ:
Pestiesen szólva: ha csak egy játékot veszel meg a természetet témául választók közül, legyen az a Meadow. A jelenlegi kínálatban talán a legtematikusabb, a legszebb és a „legtermészetesebb”. Mindazonáltal tudni kell róla, hogy erősen szenved a szerencse forgandóságától, így komoly stratégákat nem ösztönöznék vásárlásra. (Bár aki az Everdellt kedveli, itt sem fog bosszankodni, ha a viszonylag nagy paklik miatt sokszor egy egész játszma alatt egyetlen egyszer sem kerülnek elő bizonyos kulcsfontosságú lapok.) Kettesben elmegy, négyesben is OK, bár ennél a játékosszámnál komoly kompromisszum az ötödik, dzsókernek számító akciótoken elvesztése, hármasban a legjobb – de még egyedül is játszható. Teljesen nyelvfüggetlen, és akár 8 éves kor felett is ajánlható, ha a gyermek kicsit gyakorlottabb.

Ha pedig családi játék ide vagy oda, mégis bosszant a kiszámíthatatlanság, súgok egy házi szabályt a random nyomásának mérséklésére:

A játékszabálytól függetlenül érdemes az első forduló után lecserélni a legfelső kártyasort, majd a második után a másodikat. A harmadik után amúgy is jön a nagy csere a teljes palettát érintve, de a negyedik forduló után a harmadik sor, az ötödik után pedig a negyedik sor lecserélése jótékonyan segíti a lapok kínálatának forgását – bár nem oldja meg az összes problémát.

További javaslatom a beragadás ellen az eredeti játékszabály által megengedett funkció (két tetszőleges kártya eldobása révén az egyik feltételt ignorálni lehet egy lap lehelyezésekor) erősítése. Amennyiben a “két kártya lehelyezése” akciót választod az egyik token és a tábortűztábla által, az akciód lehet “két véletlenszerűen húzott kártya felhúzása is”. Ez esetben természetesen nem teheted le a felhúzott lapokat ebben a körben. Ugyanígy a hasonló ikonnal ellátott “padok” használatkor (szintén a tábortűztáblán) is mondhatod, hogy 1 lap lehelyezése helyett 1 lapot felhúzol egy általad választott pakliból. A kiegészítés hatására a véletlenszerűség nem csökken, de könnyebben juthatsz lapokhoz, amik eldobása segítheti a tabló építését abban az esetben, ha az istennek sem jön fel más megoldás.