Carrossel

Gyermekként azt gondoltam, körhinta csak egyféle van, csak az egyik jobban repül, a másikon meg több a lovacska. Aztán fiatal felnőttként tanúja voltam, amikor a megboldogult Vidámparkban egy idős nagypapa kijavította az unokáját: az egyik a körhinta, a másik a karusszel. És akkor azt a szót megjegyeztem, sőt évtizedekig ízlelgettem, megszerettem. Egészen annyira, hogy ez idáig utolsó saját nagylemezemnek is ezt a címet adtam, amúgy „internacionálisan”: Carousel. Nem csoda, hogy a portugál játék címére felkaptam a fejem, idestova két éve, amikor megjelent. Ráadásul csodaszép lovacskával hirdette a nosztalgikus körhintázás élményét, de aztán a nagy dömpingben megfeledkeztem róla. Nemrég azonban egy német áruházban nagy leárazás történt. És ott volt a lovacskás doboz is…

A TÉMA:
Talán kevesen tudják, hogy a szó eredete a latin carrus, ami kocsit, szekeret jelent, és az első „carosellák” tulajdonképpen középkori lovagi felvonulások voltak, ügyességi gyakorlatokkal tűzdelve. Ezt a körkörös felvonulást idézték a vásártereken feltűnő első lovas körhinták, és a legnépszerűbb Párizsban, a Place du Carrousel nevű téren felállított építmény volt. Innen már csak egy lépés, és egész Európában elterjedtek a karusszelek, és 1803-ra kialakult a ma is ismert forma, az állatokkal és hintókkal forgó, ringatózó, hangosan muzsikáló színpompás pavilonoké. A játékunkban egy ilyen körhintát hozunk létre a szórakozni vágyó közönség igényei szerint. Az emberek sorban állnak a díszes jegyárus bódénk előtt, és mind fel akar ülni egy pompás paripára, hattyúra, vagy éppen egy félelmetes sárkány hátára.

Minél több vevőt sikerül kiszolgálnunk, annál nagyobb népszerűséget szerzünk magunknak, így végül megnyerjük a versenyt, mi leszünk a csodás karusszel üzemeltetői.

A JÁTÉKMENET:
Az előttünk álló, eleinte üres forgószínpadot kell megtöltenünk meglovagolható állatfigurákkal, és azokat lelkes gyerekekkel. Ehhez mindenki húz magának 3 célkártyát. Ennek a három kártyának megfelelő színű, egymás melletti lapkákból kell mihamarabb létrehoznunk egy sort a játéktáblán (vízszintesen vagy függőlegesen). Ha ez sikerül, a lapkákért jutalmat kap mindenki, aki részt vett ebben a hármas szekvenciában: legtöbbször nem csak az aktív játékos, de a többiek is pontot írnak, azaz felvehetik a megfelelő célkártyát, amin egy játékvégi győzelmi pont is szerepel. De nem csak az! Minden kártyatípusnak van egy különleges képessége is, ami adott esetben arra sarkallja a tulajdonosát, hogy egy későbbi alkalommal mégiscsak megszabaduljon tőle (eldobva a biztos pontértéket), és általa egy nagyobb kombót hozzon létre. A karusszel állatfiguráit négyzetes lapkák formájában ugyanis egy számkártya segítségével helyezzük a táblára, de az 1-től 12-ig számozott lapokból mindenkinek csak 1 van a birtokában. A körhinta pedig minden egyes forduló második fázisában fordul egyet (eleinte az egyik, aztán egyszer csak a másik irányba), ezáltal egész más terepen kell tovább gondolkodnunk, mint az imént, ahol más számok voltak letakarva más lapkákkal. A gyerekeket ábrázoló standee figurák a fordulókénti két(!) értékelés során kerülnek a lapkákra, és ezzel az általuk elfoglalt mezők kikerülnek a szekvenciákhoz felhasználhatók közül – addig, amíg valaki ki nem játszik az adott területre egy halas kártyát, és ezzel megszabadítja a lapkákat a standee-ktől…

AMIÉRT TETSZIK:
Természetesen a különleges tematika áll az első helyen, amit a grafika minden erejével megpróbál erősíteni, hangulatossá tenni. Emellett butaság lenne azt állítani, hogy valóban egy karusszel működését vagy működtetését imitálja a Carrossel. Meglehetősen absztrakt játék, amiben a játékelemek mégis benntartják a játékosokat a piactéri körhinták világában. Nagyon tetszik a játékban, hogy egyszerűen tanulható és könnyen működtethető, gyorsan pörgő, igazi családi játék, aminek azért bizony vannak mélységei is. Ezekkel a mélységekkel azonban ugyanúgy lehet küzdeni a végtelen számolgatással és analízis-paralízissel, mint a szerencsével is. Így aztán egyáltalán nem ritka nálunk, hogy minden okoskodásunk ellenére a mi Matyink viszi el a pálmát, azaz a legtöbb pontot. Szeretem azt is, hogy a játékvégi pontokat mindig segíti 4, a játék elején véletlenszerűen kiválasztott pontozó kártya is, ami olyan aspektusból vizsgálja meg a játék végállását, amilyenre a parti közben nemigen gondol senki.

Épp ezért tulajdonképpen ajándékpontokat kapunk ezektől a kártyáktól, amik akár fordíthatnak is a várt eredményen.

ÖSSZEFOGLALÓ:
A Carrossel egy nagyon szép játék, amit azonnal megszeret mindenki, aki eleve imádja megbámulni ezeket a nosztalgikus körhintákat – én speciel ilyen vagyok. A komponensei látványossá teszik az asztalképet, a szabályai által pedig egy olyan, egyedi mechanizmusokat is kínáló játékot kapunk, ami tényleg nem hasonlít semmire. Kétféle módon lehet játszani: megpróbálni ügyesen számolni a lehetőségekkel, és ezzel kijátszani a szerencse hatásait, valamint kis gondolkodással felülni a szerencseparipa hátára és élvezni a pörgést. Ha mindkét típusú játékos ül le egymással szemben, hasonló esélyekkel bírnak – ez tehát a családi verzió. Aztán ha elaludtak a gyermekek, mehet még egy parti, immáron az „agyalós” üzemmódban, és az akkor már egészen más élmény lesz. (2-4 játékos számára, 8+ korhatárjelöléssel, ~45 perc játékidővel)