A Nomad az a játékom, amelyről igazán rengeteget írtam. Talán egy kisebb regényt is. Párhuzamosan készült a fejlesztési napló a Facebook Társasjáték csoportja és ezen blog számára. Nem volt teljesen valósidejű, de azért hitelesnek mondható beszámoló arról, hogyan is született meg az ötlet, majd végül abból a termék – jó másfél év csúszással. Amikor ezeket a sorokat írom, a játék még alig néhány napos, és a megjelenése egybe esett az első magyarországi játékbemutató roadshow indulásával. A Board Game Caféban tartott nyitóeseményen próbálhatta ki a közönség először a végleges változatot. Ígéretesen indul!
TovábbSzerző: marosiztamas
12. rész: Utóirat
Az utolsónak szánt naplóbejegyzésben azt írtam, hogy „…remélve, hogy semmilyen váratlan esemény nem késztet a jövőben egy „utóirat” megírására, ezennel becsukom a fejlesztői naplót”. Nos, az elmúlt másfél évben többször is felmerült bennem, hogy mégis csak ki kellene egészíteni a történetet, de végül mindig csak arra jutottam, hogy inkább megvárom, amint valami biztosat tudok mondani, amint meglátom a fényt az alagút végén. Végül kereken 19 hónapnak kellett eltelnie, mire eljutottam oda, hogy ismét felnyissam a naplót. És mivel csak most tehetek pontot igazán a Nomad fejlesztésének történetére, legyen ez a végső szó – legyen ez az a bizonyos utóirat.
Tovább
Smart Farm
Egy mai, modern gazdaság nem csupán egyetlen irányban fejlődik. Az ügyes gazda igyekszik kihasználni a terület adta lehetőségeket, sőt a termelés mellett gondoskodik a feldolgozásról is, hogy végül több termékkel is eljusson a piacra. A Smart Farm játék ennek a modern felfogású vállalkozásnak és fejlődésnek az élményét igyekszik visszaadni.
Tovább
Tabula Rasa
Az öreg király, megelégelve fiai állandó viaskodásait, hatalmas birodalma még megműveletlen földjeire száműzi a versengőket. Mindössze 5 évet ad gyermekeinek, hogy megmutassák, önerőből, a semmiből is képesek jól működő birodalmat, fényes városokat létrehozni. A leggazdagabb királyság uralkodója végül az ő trónját is örökli majd.
Tovább
Imperial Steam
„Akit a mozdony füstje megcsapott, az már kitart a vasút mellett.” – olvashatjuk egy vasúti munkás szavait Moldova György 1977-es, a Magyar Államvasutak történetéről és az akkori állapotáról, dolgozóiról írt híres riportkönyvében, amelynek a címét is ez a mondat sugallta. Nos, úgy tűnik, hogy az Iron Rails három epizódjának megismerése közben épp elegendő mozdonyfüstöt kaptunk az arcunkba ahhoz, hogy kitartsunk a vasút mellett – már ami a társasjátékokat illeti. Előkerültek hát a sokszor még bontatlan dobozok, és belemerültünk ebbe a meglepően izgalmas tájakon át tartó utazásba – a síneken. Ennek következő állomásaként írom le a tapasztalataimat az Imperial Steam c. játékkal kapcsolatban.
Tovább
Iron Rail sorozat
Irish Gauge | Iberian Gauge | Ride The Rails
Akármilyen hihetetlennek tűnik, de régen is játszottak az emberek. A társasjátékok jó ötezer évesek, és ezeket az ősöket ma már ugyan absztrakt stratégiai játéknak hívjuk, a hőskorban mindegyik nagyon is tematizáltnak számított. De a valóban konkrét témákra felfűzött, sorozatgyártott játékokkal is vagy százötven éve játszunk!
A modern társasjátékok nagy „kitörését” az 1990-es évek közepére szokás tenni (és az epicentruma valahol Németországban keresendő), azonban nagyon sok ötlet már korábban is létezett, és ezek sorra beépültek a korai játékokba. Igaz, mind a kínálat, mind a mechanikai választék sokkal szegényesebb volt száz éven át, de a tendenciák jól kirajzolódtak, és ennek egyszerű oka van: a játékkal mindig valami olyasmit szeretünk (gyerekként vagy felnőttként) modellezni, ami egyébként is érdekel, vonz minket.
Tovább
Monopolis
Egész pontosan nem emlékszem, mi adta az első szikrát, de arra igen, hogy egyszer csak közöltem a feleségemmel, hogy én szeretnék csinálni egy városépítő játékot. Pedig nem játszottunk addig sok ilyennel! Talán a ravaszt nem is egy konkrét játékélmény, mint inkább egy újabb, megjelenő játék képe húzta meg.
Tovább
Beer & Bread
Az idei esseni játékvásár (Spiel ’22) döbbentett rá arra, hogy tényleg nem elég az a 88 billentyű a zongorán. Vagy ahogy még a zenészek időnként megfogalmazzák: nem elég a 12 hang az oktávban, hogy azok sorrendjének variálásával a végtelenségig újabb és újabb nagyszerű zeneműveket hozzunk létre. Egész pontosan matematikailag talán léteznek még bizonyos kombinációk, de azok jó részét a zeneszerzők nem véletlenül hagyták ki a repertoárjukból: a befogadónak kellemes élmény miatt a variációk száma még kevesebbnek tűnik.
Tovább
Resist!
Gamer társaságban, ahol időnként előkerülnek olyan témák is, amelyek megkövetelnek bizonyos rálátást a játékok piacára, törzsfejlődésére és mechanikai tárházára is, viszonylag gyakori a vita arról, hogy van-e okunk ugyanúgy társasjátékokként kezelni a szoliter játékokat, mint minden más típust. És ilyenkor a már unásig ismételt „hiszen attól társas a játék, hogy társakkal együtt játsszuk” érvek mellett azért néha elhangoznak izgalmasabb felvetések is. A múltkoriban például valaki azt találta mondani, hogy az egyszemélyes játékokat lényegében az a trend indokolja, ami a szóló mód divatját, azaz a felmerülő igény.
Tovább
Kereszt és Félhold
Amíg a történelmi témákat nagyon szeretem, egyáltalán nem vagyok oda a konfrontatív játékokért. Az erősen szerencsefüggő wargame-ek végképp nem a lieblingjeim, mert néha úgy érzem, hogy egyetlen rossz dobással könnyen összeomolhat minden, akár több fordulón át építgetett stratégiám. Épp ezért játékfejlesztőként eszembe sem jutott volna csatajátékot készíteni – hacsak nem talál meg egy kedves felkérés.
Tovább
jatekrahivlak.blog 