Kategória: Megjelent!

A Nomad az a játékom, amelyről igazán rengeteget írtam. Talán egy kisebb regényt is. Párhuzamosan készült a fejlesztési napló a Facebook Társasjáték csoportja és ezen blog számára. Nem volt teljesen valósidejű, de azért hitelesnek mondható beszámoló arról, hogyan is született meg az ötlet, majd végül abból a termék – jó másfél év csúszással. Amikor ezeket a sorokat írom, a játék még alig néhány napos, és a megjelenése egybe esett az első magyarországi játékbemutató roadshow indulásával. A Board Game Caféban tartott nyitóeseményen próbálhatta ki a közönség először a végleges változatot. Ígéretesen indul!

Tovább

Egész pontosan nem emlékszem, mi adta az első szikrát, de arra igen, hogy egyszer csak közöltem a feleségemmel, hogy én szeretnék csinálni egy városépítő játékot. Pedig nem játszottunk addig sok ilyennel! Talán a ravaszt nem is egy konkrét játékélmény, mint inkább egy újabb, megjelenő játék képe húzta meg.

Tovább

Amíg a történelmi témákat nagyon szeretem, egyáltalán nem vagyok oda a konfrontatív játékokért. Az erősen szerencsefüggő wargame-ek végképp nem a lieblingjeim, mert néha úgy érzem, hogy egyetlen rossz dobással könnyen összeomolhat minden, akár több fordulón át építgetett stratégiám. Épp ezért játékfejlesztőként eszembe sem jutott volna csatajátékot készíteni – hacsak nem talál meg egy kedves felkérés.

Tovább

Minden ott kezdődött, amikor az én négyéves kisfiam kapott két Playmobil kalózfigurát. Az egyiket Tobair-nek, a másikat Pat Inch-nek nevezte el. Nagyon kedvelte őket, de tovább nem tudott játszani vele, mert nem tudta, milyenek a kalózok. Engem kért, hogy meséljek róluk. Nem csak a valaha élt marcona fickókról, hanem konkrétan arról a kettőről, akiket a kiságya mellett tartott nagy becsben. És esténként mesélni kezdtem. A mesékből pedig további Playmobil valóság lett, majd végül egy, a sztorikból összefűzött meseregény, amelynek Tobair és Inch a két főhőse.

Tovább

A játék ötletét az a nagyszerű, ritkán használt mechanizmus adta, amelyet a Board Game Geek angol nyelven “I Cut You Choose-nak” nevez. Valóban kevés, talán mindössze három játékban találkoztam vele, és csak egyetlen egy használta főelemként. Pedig az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy egy játékost nehéz helyzet elé állítsunk. A helyzet ismerős lehet: én felezem meg a csokoládét, de te választod majd az egyik felét. Nos, nehéz a saját érdekem szerint tenni, így a célom a legkiegyenlítettebb eredmény, ha úgy tetszik, a legpontosabban elfelezett csokoládé. Ez természetesen akkor még nehezebb feladat elé állít, ha a helyzet nem olyan egyértelmű, mint az édesség esetében, azaz több szempont szerint is lehet értékes a leválasztott csomag, még akár másként is nekem, mint másnak.

Tovább

Talán elsőre nem tűnik egyértelműnek, de a Roundforest alapmechanikája közvetlen rokoni kapcsolatban áll a Társasházéval. Ugyan két nagyon más karakterű játékról van szó, az alapötlet mindkettőben a szomszédos mezők (és az a mellettiek) véletlenszerű viszonyáról szól. De amíg a nyomozós játéknál ez a módszer azt dönti el, hogy az adott lakó mely szomszédjait ismeri és melyeket nem, a Roundforest esetében egy folyamatosan változó labirintust kreál a moduláris táblából, hiszen annak egyes elemei még el is fordulnak időnként.

tovább

A Társasház játéknak rövid, de érdekes története van, és egyértelműen 2017 decemberéhez kapcsolódik. Akkor kapta kézhez a kisebbik fiam az apósommal közös erővel készített adventi naptárt. A fa polcszerkezet a nagypapa műve volt, jómagam a látványos címlapot készítettem, no meg teleraktam a 24 kis rekeszt kisautóval, játékfigurákkal, mindenféle aprósággal. Ezekhez az előlap számozott ablakain keresztül lehetett hozzájutni – ahogy ez illik. A méretes (30-40 cm-es) képen 24 ablak látszott, mintha egy budapesti régi bérház homlokzatát idézné. A hol sötét, hol világos ablakokban itt-ott sziluettek engedtek pici betekintést a lakók életébe. Volt, aki lámpafénynél olvasott, mások ölelték egymást, egy anyuka felemelte a kisbabáját, de a 6-os ablak mellett épp a Mikulás parkolt a szánjával, a 24-esben pedig már világított egy karácsonyfa színes izzósora.

tovább

Már többen is kérdezték tőlem, hogy hogyan pattant ki a fejemből az ürgeöntés témaköre az Underground Panic! kapcsán. De sajnos máig nem emlékszem rá. Arra viszont nagyon is emlékszem, hogy a mechanikai alapötlet (akkor már a téma nyilvánvalóan megvolt a fejemben) a Balatonon született meg. Évente egy-kétszer eltöltünk néhány napot a család közösen használt nyaralójában, és ilyenkor mindenki azt csinál, amit máskor nem. Kivéve engem. Én alig várom, hogy nyugalomba helyezzem magam egy kockás füzettel, és felvázoljak egy játékot. A földalatti kaland esetén ugyanígy volt: míg a család hangosabb fele a vízparton volt, én a füzetbe lerajzoltam mindent, ami működtette a rendszert.

tovább

Abban az időben, amikor a Répáskert ötlete összeállt a fejemben, már javában dolgoztam más, mondjuk úgy, komolyabb játékokon. Szerettem volna valami összetettebb projekttel előállni, bár látszott, hogy a kiadók az egyszerű családi játékokat kultiválják. És ezt meg is értettem: gamerből mindig is kevesebb lesz, mint kocajátékosból. Így aztán a nagy, összetett mechanizmusok fogaskerekeinek erdejében végül nem feledkeztem meg az egyszerűbb megoldásokról sem. Egész pontosan egy interjú juttatta eszembe, hogy a legelsők között, még tizenhárom évesen kreált Pac Man játékom talán működőképes lenne ma is. Azonban tudtam, hogy ahhoz komoly plasztikai műtéteken kell átesnie.

tovább

Ennek a játéknak a története a megjelenésénél jóval korábbra nyúlik vissza – és most itt nem a hasonló című dalomra, illetve debütáló nagylemezemre akarok utalni –, egyértelműen régebbi munkám, mint az Irány a Kincses sziget. Talán 2014-ben készítettem (a pontos időpontra nem emlékszem) a székesfehérvári Hetedhét Játékmúzeum számára. Az AGON: 24 táblajáték a nagyvilágból c. kötetem kapcsán ismerkedtem meg a múzeum nagyon szimpatikus és nyitott igazgatónőjével, aki akkoriban, a könyv megjelenése után (2012-ben?) előadásra hívott Székesfehérvárra. Talán akkor, talán később merült fel az ötlete egy olyan társasjátéknak, ami kifejezetten a múzeum zömmel babaház enteriőrökre fókuszáló kiállítására épül.

tovább