Azt gondolom, hogy kevés megosztóbb játék lehet, mint a mai bemutatóm tárgya. Viszont egyben azt is hiszem, hogy akik gyűlölik, azok sem tagadhatják, hogy az In the Year of the Dragon mindentől függetlenül egy nagyszerű alkotás. Rám hatalmas benyomást tett minden alkalommal, és annak ellenére, hogy igazán sosem éreztem benne jól magam – még akkor sem, amikor megnyertem egy játszmát –, mégis időről időre valamiért előkerül megint. Persze ehhez társaság is kell, és attól félek, hogy például a feleségemet, mint hű partneremet elvesztettem ebben az ügyben. Ugyan ő nyerte meg a legutolsó kétszemélyes partit, de kijelentette, hogy soha többé nem akar leülni a játék mellé.
A SZERZŐ:
Az 1970-es születésű, német Stefan Feld 2005-ben kezdte játékszerzői pályafutását a Roma c. játékkal, hogy alig két év múlva megjelenjen a Ravensburger kiadó Alea címkéje alatt az In the Year of the Dragon, az egyik legkarakteresebb műve. Ez évtől vált igazán sikeressé, és a csillaga azóta sem áldozott le, hiszen olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Notre Dame, a Macao, a The Speicherstadt, a The Castles of Burgundy, a Trajan, a Bora Bora, a Bruges, vagy az utóbbi időben a Merlin (Michael Rieneckkel az oldalán) és a friss Bonfire. Ugyan „kennerspiel” kategóriában többször is jelölték, eddig még nem kapta meg a Spiel des Jahres díjat. Azonban így is több tucat egyéb rangos díja – no meg hatalmas rajongótábora van. Kedvelik őt azért, mert a kiszámítható eurójátékok elemei közé úgy emeli a dobókockát és más véletlengeneráló elemeket, hogy közben a főszerep továbbra is a gondolkodásé, a logikus döntéseké marad.
De emellett vannak kritikus hangok is, akik felemlegetik a túl szűkre szabott kereteket és a büntető mechanizmusokat, amiket gyakran alkalmaz a játékaiban.
A TÉMA:
Az In the Year of the Dragon-ban szerepünk szerint nemesek, egyben tartományi kormányzók vagyunk Kínában, az első évezred végén. Igyekszünk jól szolgálni a császárt és az érdekeinket, azonban eljön a Sárkány Éve (The Year of the Dragon), és úgy tűnik, csupa csapást hoz ránk. Szükségünk lesz minden képességünkre és bölcsességünkre, hogy túléljünk, és közben megőrizzük a pozíciónkat is. A küzdelemhez fel kell béreljük a legjobb szakembereket, segéderőket, hátha együtt többet tehetünk katasztrófasorozat ellen. Nos, a játék során, ha nem is pontosan azt tesszük, amit egy kínai kormányzó tenne egy nehéz év során,
a kegyetlenség, ami végigsöpör a játékon, mindenképpen emlékeztet egy véráztatta kínai történelmi film nagyjeleneteire.
A JÁTÉKMENET:
A játék 12 fordulós, és mindegyik egy előre látható eseménnyel végződik. Az események ráadásul duplikálják magukat, azaz mindegyikkel kétszer találkozunk. Az első két hónap kivételével sorozatos csapások zúdulnak ránk, a mongol horda támadásától, a terjedő fertőzésen át az éhínségig, és a feladatunk az, hogy ezeket valahogy megússzuk, sőt, a nagy felkészülés közepette még pontokat is gyűjtsünk (vagy legalább keveset veszítsünk), hiszen valahogy meg is kell nyerni a játékot.
A fordulók mindig akcióválasztással kezdődnek. 7 (illetve a kiegészítővel 8) akciólapka kerül ki a játéktér közepére olyan osztásban, amit a játékosszám megkövetel. Tulajdonképpen egy egyszemélyes munkáslehelyezés zajlik: ha az első játékos elválaszt egy akciót egy adott lapkacsoportról, a következő ugyaninnen akkor választhat, ha fizet érte. Ellenben más csoportokból a választás díjmentes. Az akciók jobbára nyersanyagszerző megoldások, de vannak közöttük állandó és rövid távú pontszerző, sőt, választási előnyt szerző lehetőségek is. A második fázisban mindenki elvesz egyet a 9 különböző képességet szimbolizáló szakember közül, és az ő lapkáját kényelembe helyezi a palotái egyikében, ahol van hely (ha nincs, ki kell ebrudalni valakit). Az adott karakter hat a következő fordulók akcióinak kimenetelére, de akár a következő körsorrendre is.
A palotákat ázsiai tetőformák jelölik, ezekből legfeljebb 3 lehet egymáson, és egy ilyen „pagodába” a tetők száma szerint legfeljebb 3 segéderő szállásolható el. A palotákat minden forduló végén értékeljük, azonban, ha üresen maradnak, a „hanyatlás” során elveszítünk belőlük. A forduló végi értékelés még értékeli a „kegylapkákat”, valamint az ágyasokat is. Az értékelés pedig természetesen a csapások után következnek be, amikor a cselekedeteink után rendre megkapjuk a méltó büntetésünket, ritkán: jutalmunkat. Ha valamit nem tudunk a kívánt mértékben kifizetni, azonnal segítőinket kell elbocsátanunk, ha pedig ők üresen hagynak egy épületet, jön a „hanyatlás”. Ha már kétszer rontottál ebben a játékban, esély sincs a felzárkózásra.
HELYE A POLCON:
Az egyszerű szabályokkal, de jelentős interakcióval és meglehetős mélységgel rendelkező játékok között van. Persze csak akkor, ha bízunk benne, hogy időnként előkerül. Stefan Feld játékaira gyakran mondják, hogy nagyon szűkek, máskor, hogy erősen büntetőek. Nos, ez az In the Year of the Dragon esetében nagyjából úgy néz ki, mintha egy két számmal kisebb búvárruhában kellene küzdenünk a mély sárba ragadva, miközben két oldalról feltüzelt verőlegények edzenék a kardlapot a hátunkon. Feld itt nem büntető, hanem egyenesen szadista. Sokszor van, hogy a korábbi tetteink, vagy éppen a többiek lépése miatt egyszerűen képtelenség optimális döntést hozni, amivel viszont tovább eszkalálódik a probléma, hiszen sorra veszthetjük el a fontos embereinket vagy akár a házainkat. Emellett a játék egy állandóan újratermelődő, izgalmas rejtvény.
És bár idővel kirajzolódnak bizonyos állandó megoldások, a csapások véletlenszerű sorrendje, az akciólapkák adott leosztása, valamint a többiek lépése mégsem teszi teljesen kiszámíthatóvá.
A JÁTÉK MA:
2017-ben, a tíz éves születésnapon új kiadása jelent meg az In the Year of the Dragon játéknak. Ez egyben tartalmazza a két apró kiegészítőt, ami korábban külön beszerezhető elem volt: a kínai nagy fal építése érdekes menekülőút a játékban, a további – hol jó, hol még rosszabb – eseményeket jelentő másik azonban teljesen nélkülözhető. Az új verzió is beszerezhető legfeljebb 25 eurós áron, de a Ravensburger sajnálatos gyakorlata szerint semmi nem változott a kiadványon. Pedig nagyon ráfért volna a játékra. Nem csak a meglehetősen avítt és gyenge anyagminőségű elemek kiáltanak újításért, de ma már nem könnyű elnézni egy játéknak, ha szinte semmi nem emlékezteti a játékosokat az egyes komponensek funkciójára, magára a játékmenetre. (És ezúttal sajnos még Michael Menzel sem sziporkázik az illusztrátori poszton.) Emellett megkockáztatom, egy eurójátékos gyűjteményben egyenesen kötelező darab.
Játékötlet: 3 (0-3)
Hangulat: 2 (0-3)
Látvány: 1 (0-3)
Szubjektív: 1 (0-1)
= 7/10
jatekrahivlak.blog 