A nagy töprengésben arra jutottam, hogy ebben az új játékban az egyik legfontosabb tematikai motiváció a felfedezés kell legyen. Ez az, amit én is nagyon szeretek a játékokban, és tudom, hogy sokakat megmozgat. Az titkok feltárására mindig szívesen vállalkozunk. Pláne egy játék keretein belül, biztonságos körülmények között. A felfedezésnek még a véletlenszerűséget is könnyebben elnézzük, hiszen valóban kiszámíthatatlan, hogy mi is fogad minket – mondjuk a következő hegylánc mögött.
Azonban, ha a játékban választás szerint kapunk lapkákat, egyértelműen kell legyen a témában némi kiszámíthatóság, azaz például „teljesülnek a vágyaink”, ha azokat nagyon akarjuk. Mondjuk imádkozhatunk a tavak, a mezők, a hegyek isteneihez? Mint valami sámán. Nem is rossz. De hogy jön ez a felfedezéshez és az útkereséshez? Még nem tudom. Elemezni kellene még a mechanikai lehetőségeket, hátha jobban kiadják a formát, vagy legalábbis kizárnak bizonyos megoldásokat.
S ha már formákról esik szó: rajzoltam. Négyzeteket. A négyzetrács nálam mindig a hexagonok elé került – valahogy én ebben a hagyományos „gridben” mindig jobban tájékozódom. (Mindamellett van hatszögekre épülő játékom: a Pilgrim és a Secret Diceland is ilyen.) Szóval, az 5×5 cm-es mezőkre végül nem csak befoglalóként tekintettem, hanem tényleges négyzetekként. Így húztam meg az első vonalakat a Concept Draw nevű programban, amit már évtizedek óta amolyan kockás füzetként használok. Nem alkalmas mindenre, de egyszerű vektoros grafikák készítésére, geometrikus színes alakzatok kezelésére – szóval például játéktervezésre – nagyon is.
Először felvázoltam a lehetséges tájtípusokat.
Hat négyzetet raktam egymás mellé. Volt mező, erdő, sivatag, tó, hegy (sziklás terület) és egy folyó, ami É-D irányba folyik. Eljátszottam egy kicsit velük az 5×5-ös rácson. De rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen nem tetszik, ha minden egyes elem egy külön tájtípus, és ezek együtt akarnak kialakítani egy hihető térképet. Túlzottan absztrakt megoldásnak tűnt. Akár a Kingdomino esetén. Olyan táj nincsen. (Az a játék persze ettől még nagyon jópofa.) Így hát, ha viszonylag szép tájat szeretnénk építeni, akkor a lapkákon – talán egy-két kivételtől eltekintve – több tájtípusnak kellene egyszerre mutatkoznia, és ezek kombinációiból kellene felépítenünk minden alkalommal az egyedi terepasztalt. Kicsit bonyolítja a dolgot, nem mondom.
Mert hogyan is építhető össze ez a sok tájtípus? Rengeteg variánssal. Ha csak minden lapkára 2 fajta kerül, már az is sok. De elméletileg 3 vagy akár 4 elem is találkozhat egy lapon. Nem szerencsés. Ki kell találni valamit, ami szűkíti a lehetőségeket. Induljunk ki talán a valóságból: egy réten, mezőn természetes tájelem a folyó, az állóvíz, és az erdő. A sziklás hegy pedig sokkal inkább a sivatagba való. Emellett a mező érintkezhet a sivatagi homokkal, de az utóbbiban biztos nem fordulhat elő tó vagy erdő. Igazság szerint folyó sem. Ez a folyó egyelőre sok szempontból kilóg a sorból. Ugyanis keresztül kell haladjon a tájon, bármilyen terepen. Ezzel lesz még gond, az előre látszik, de egyelőre megtartom, mint elemet, mert izgalmas, hogy vízből is kettő van. És akkor, ha osztályozni kell a tájakat, a két vizes elem mellett a kietlen sivatag és a sziklás hegy is számíthat egy másik kategóriába, és az erdő meg a mező is összekapcsolható egy harmadikban.
De hiszen ezek életterek! Három különböző élettér típus, amihez 2-2 altípus tartozik!
Itt esetleg különféle növények és állatok élhetnek! Három különböző állatfaj? Vagy akár hat? No várjunk csak: ebben az esetben a kialakuló terep másodlagos rétegén egy vadász vadászhatna állatokra. Mondjuk könnyebben és nehezebben elérhető állatokra. Vagyis előfordulnak ritkább és gyakoribb állatok, amik között természetesen a játékban értékkülönbség van. Ha viszont adott 6 állat, és az egyik értékesebb, mint a másik, kapcsolva egy-egy tereptípushoz, ezzel szükségszerűen determinálnám a tereplapok értékét is. Máris elvesztenénk egy fontos jellemzőt, miszerint minden tereplapka egyenértékű, bár egy adott helyzetben egy adott játékos számára egyik-másik értékesebb. Ha ezek az érdekek találkoznak, akár többen is versengenének a megszerzéséért. Ezt muszáj valahogy megtartani. Tehát a lapkákhoz nem elég egyetlen állatot rendelni. Legyen kettő: az egyik értékesebb, a másik kevésbé, és az előkerülésük véletlenszerű, ám az értékesebb ritkább, tehát kevesebb van belőle.
No de hogy határozzuk meg, hogy melyik lapkához milyen állat kapcsolódjon, ha egy-egy lapkán egyszerre több tereptípus is megjelenik? Legyen mindegyiken egy domináns tereptípus! Ez megoldás lehet. Máris át kell rajzolnom a lapkák struktúráját. Minden lapka közepén lesz tehát egy pontosan meghatározható alap tereptípus. Ezt egy belső négyzettel jelölöm. A széleken pedig az érintkezések négy irányban. Attól félek, hogy a 0-4 érintkezéssel is bekergetem magamat az erdőbe, azaz még mindig nagyon sok variációt eredményez ez a kombinációs lehetőség, ezért még szűkíteni kell. Megint nézzük a természet logikáját. Az erdő sűrűjében ritkán jön létre csak úgy egy tó. Folyó pedig nemigen folyik át sivatagon és sziklás hegyen. Vagy legalábbis nem gyakori. Legyen tehát a következő törvény:
• A mező találkozhat erdővel, tóval, sivataggal, (folyóval) = 4
• Az erdő találkozhat mezővel és (folyóval) = 2
• A tó találkozhat mezővel = 1
• A sivatag találkozhat mezővel és heggyel = 2
• A hegy találkozhat sivataggal = 1
• A folyó találkozhat erdővel és mezővel = 2
A folyó továbbra is egy speciális lapnak tekintendő, a többiek viszont szépen egymáshoz simulnak. A fenti állatos eszmefuttatás miatt viszont lehet, hogy jó lesz az a folyó, még ne piszkáljuk!
Mindenesetre a folyólapkákat külön kell kezelni, azok érintkezései kicsit más logikát kell kövessenek
(folyó esetében elég volna csak mező- illetve erdőhátterű lapkákban gondolkodni, fölösleges volna egyéb átmeneteket alkalmazni), de izgalmas kényszerítő elemek lehetnek. Az alaplapkákon így máris látszik, hogy 4 találkozása egyiknek sem lesz. Mármint 4 különböző. A hárommal is óvatosan kell bánni, mert túlzottan szegmentálttá válhat a térkép, nem lenne szép együtt a sok izolált kis elem. Tehát zömmel két tájtípusnak kell érintkezni, a lapkán középütt pedig mindig lesz egy alap tájtípus, amihez talán 2-2 állatfaj tartozik, amiket le lehet vadászni. Vagy ilyesmi.
És akkor rajzoltam megint. Az új lapkafelépítés kifejezetten izgalmasnak tűnik. Kíváncsi vagyok, hogyan lehet majd ábrázolni ezeket a felosztásokat szépen, grafikusan, de ez legyen egyelőre a jövő kérdése. Egyelőre építeni szeretnék próbából néhány lehetséges térképet, hátha kimutatnak valami érdekeset.
Ígéretes eredményeket kaptam. Szép nagy összefüggő foltokat, a folyók pedig rendre a tábla szélére szorulnak. Azonban, ha az egymás mellé helyezésnek csak annyi ismérve lesz, hogy a szomszédos tereptípusoknak passzolniuk kell, mondhatni, visszatérünk a Carcassonne-hoz, amit nagyon nem szeretnék. Talán most kellenek azok a másodlagos elemek. Van ilyenünk?
Az állatok ötlete továbbra is itt motoszkál a fejemben, de most nem ilyesmire gondolok. Hanem például a kertépítő játékok megoldásaira.
Ahol bizonyos illesztések esetén további bónuszok is kialakulhatnak. Ezek lehetnének az egyes helyszíneken – az állatok mellett vagy helyett – talált tárgyak is. Vagy hasonlók. Mindenesetre a kapcsolódásuk opcionális kellene legyen a kötelező megfelelés mellett. Egy plusz, ami, ha összejön, remek, de ha nem, akkor sincs baj. Majd később találok nekik funkciót, de szeretnék mindenképpen beépíteni a rendszerbe ilyeneket – talán csak próba gyanánt. Mondjuk hármat. Véletlenszerűen elszórva a lapkák között. Mindegyikre kerülhet legalább egy, de semelyiken ne legyen több háromnál. Egyetlen lapkán viszont lehet több ugyanolyan színű is. Miért is ne? Főleg, ha a háromfajta embléma (amulett?) különböző sűrűségben képviselteti magát – pl. egy húzózsákban.
Sámánok, vadászok, állatok, amulettek… Alakul a téma is.
(folyt.köv.)
jatekrahivlak.blog 