Van úgy, hogy az ember nem magának választ társasjátékot, és azt gondolja, hogy legfeljebb kisebb-nagyobb kompromisszumot köt majd, ha játszani “kell” vele. Amikor megláttam a Minecraft játékot az egyik webáruházban (magyarul is megjelent), azonnal megnyomtam a “kosárba” feliratú gombot, mert tudtam, hogy Matyi ennek nagyon fog örülni, de közben a fenti gondolatmenet játszódott le bennem. Óriási szerencse, hogy végül a Ravensburger játéka nagyon kellemes csalódást okozott. Megosztom veletek a tapasztalataimat.
A TÉMA
Nos, abból nincsen sok – amúgy Minecraft módra. A különböző élettereinken (biomáinkon) igyekszünk építkezni, mégpedig a céljainknak legmegfelelőbb épületek felhúzásával, és közben meg kell küzdenünk mindenféle szörnyekkel (mobokkal), amik felbukkannak előttünk. Az utóbbit pontosítom: a szörnyek nem bántanak, ellenben mi bántjuk őket, mert a legyőzésük által pontokat szerezhetünk. Mindehhez a kockákból felépült környezet grafikus ábrázolásai társulnak, amik ugyan nemigen járulnak hozzá a játék esztétikumához, viszont tény, hogy az arra fogékonyakat (a rajongó gyermekeket) azonnal berántják a hangulatba, hiszen
a látvány nyilvánvalóan megidézi a népszerű számítógépes játék világát.
JÁTÉKMENET
Az asztal közepén egy lapkákból kirakott 4×4-es rács metszéspontjain lépkedünk (ami tulajdonképpen egy 6×6-os rács, mert a sorok és oszlopok mindkét végén ún. fegyverlapkák is vannak), és összesen 2 akciónk van egy körben. Az eleinte lefordított lapkák “felfedezése”, azaz a megfordításuk, és maga a mozgás is akciószámba megy, de egy ezáltal előkerülő épület megépítése – azaz a nyersanyagigény kifizetése után a lapka áthelyezése a saját táblánkra –, a hatalmas fakocka toronyból 2 építőanyag elvétele, vagy éppen valamelyik szörnnyel való küzdelem szintén mind-mind akciólehetőség.
Az utóbbihoz egy mini pakliépítést használunk: vannak alapfegyvereink kisebb lapkák formájában, és a sorvégeken összegyűjthetünk továbbiakat (ezek felvétele is akciónak számít természetesen), ezzel bővül az arzenál, amiből hármat húzunk egy verekedés során. Ha azok csapásértéke eléri az adott szörny életerejét jelentő pontszámot (HP), akkor legyőztük a nyavalyást. Ha nem, akkor ott marad és ijesztget tovább (más rosszat nem csinál). A legyőzésük pontokat, bónuszokat, plusz akciókat hoz, szóval nekünk hasznos a vadászatuk. De a feladat nem olyan egyszerű. A fegyvergyűjteményünkben ugyanis ott hever (eldobhatatlanul) 3 krumpli is. Igen, krumpli! Nos, nem épp egy gyilkos fegyver…
Időnként elfogy egy teljes szint a tényleg óriási és impozáns kockatömbből, ami a nyersanyagforrást jelképezi, és ilyenkor (összesen háromszor a játékban) értékelés történik. Mindhárom alkalommal a saját táblánkon növekvő 9 bióma ikonjait méricskéljük össze, azokat, amelyeket a játék során az épületek által gyűjtöttünk.
Előre látjuk az értékelés szempontjait és tudható, melyik ikon mennyit ér – a ritkábbak nyilván többet, épp ezért nagyobb is rájuk a kereslet. Figyelni kell tehát, hogy ki mit gyűjt!
AMIÉRT TETSZIK
Elsősorban azért, mert a számomra ismeretlen készítők komolyan vették a feladatot, és ez egyszer nem valami ostobaságot tákoltak össze egy licencprojekt apropóján, mondván úgyis megveszik azt a rajongó srácok(nak). De tetszik az is, hogy az útközben beszerzett épületeket simán lehet, sőt kell is átépíteni ahhoz, hogy optimalizáljuk a 9 biómából álló személyes táblánkat a soron következő értékelésnek megfelelően, így nincs már az elején elrontott tábla. Egy családi játékhoz mérten tökéletesen meg vagyok elégedve az egyszerű, de nagyszerű harcrendszerrel a krumplikkal együtt, és végül nagyon tetszik a méretes kockatorony működése. Ez utóbbi látványelemként sem utolsó, amellett, hogy háromdimenzióssá teszi a játék asztalképét, ötletesen járul hozzá a „kockavilág” illusztrációjához.
ÖSSZEFOGLALÓ
Sosem gondoltam volna, hogy egy Minecraft játékadaptációt fogok melegen ajánlani, de ezt most itt megteszem. Ugyanis úgy érzem, hogy bár a tökéletes élményt csak a számítógépes játék rajongói képesek átélni, a Builders&Biomes egy remek családi társasjáték, ami simán odafér mindenki asztalára. A szabályok egy 8-10 éves gyerkőcnek könnyen megérthetők, a feladat szórakoztató, a versengés folyamatosan fenntartja a figyelmet, a szerencse szerepe viszonylag magas, de nem aránytalan a játék vállalásaihoz képest, és ugyan nem hoz semmi vadonatújat a játékmechanikák terén, az ismerteket – kis csavarral – ügyes kombinációban használja fel. Szóval a fiamnak sem kell kétszer kérnie, ha ezzel szeretne játszani.
jatekrahivlak.blog 