The Ruhr

A eurogame elsősorban német műfaj. A legnagyobb alkotók túlnyomó része németországi, ők rakták le a stílus alapjait, ők alakították ki az első generációs játékok sajátos, kissé sápadt színekkel operáló, inkább funkcionális, mint szemet gyönyörködtető látványvilágát. A Ruhrschifffahrt, a címben szereplő játék eredeti változata ugyan nem számíthat első generációsnak (2012-ben jelent meg), első látásra mégis annak tűnik (grafika: Harald Lieske), és ha még azt is hozzászámoljuk, hogy a Ruhr-vidék iparterületeinek történelmét kapta háttérül, kijelenthetjük, hogy az egyik „legnémetebb” játékról lehet szó. A szerzője a dortmundi Thomas Spitzer, akinek vélhetően komoly érzelmi kötődése is lehet a kőszénhez, ugyanis lényegileg mindössze három játékot készített 2012 és 2017 között, és ezek mind a szénipar (és a Ruhr-vidék) köré épülnek: Ruhrschifffahrt, Kohle & Kolonie, Haspelknecht.

Nos, azt gondolom, hogy kevesen lehetnek, akik a fenti leírás alapján Magyarországon épp valamelyik Spitzer-műre fennék a fogukat, így én sem szégyellem nagyon, hogy egy ideig legyintettem a játékai felett, pláne, hogy számomra a hasonló tematikájú Brass epizódok sem fénylenek különösebben. Mondjuk úgy, hogy a folyón történő szénszállítás nem tartozik a kedvenc témáim közé. Aztán egyszer mégiscsak úgy alakult, hogy megnéztem egy szabálymagyarázó videót (aztán még egyet), és a The Ruhr – immáron a második kiadás 2017-ből – azonnal felugrott a kívánságlistámra. Elsősorban a játékot jellemző érdekes mechanizmusokon akadt meg a szemem, de bevallom, közelebb hozta hozzám a német ipari fejlődés témáját is az, ahogy a szerző hozzányúlt.

A 18. században nem valamiféle büdös légszennyező anyagként tekintettek a szénre. Ez a fosszilis anyag maga volt a megváltás a fejlődő ipari ágazatok számára. Mindent szénnel hajtottak, így egyre növekvő igényt szolgáltak ki a szénbányák – no meg azok a vállalkozók is, akik a bányáktól a gyárakig vagy a városokig elszállították a kitermelt szenet. A Német-római Birodalom idején a Ruhr szinte kínálta magát, hogy szállítási útvonalként tekintsenek rá, ám a kanyargó folyó csak szakaszosan volt hajózható akkoriban. 1770-ben ugyan elértek az első uszályok Kettwigbe (ma Essen része), de még éveket kellett várni, hogy szállítani lehessen Ruhrort városba (ma Duisburg része), ahol a Ruhr a hatalmas Rajnába torkollik, és ahol ezáltal megnyílik az esély a nemzetközi kereskedelemre is. Az akadályt elsősorban a gátak jelentették, amelyeket a halászok vagy a malomtulajdonosok építettek. Ezeken a területeken nem jutott át az uszály: egy másik hajóra kellett átrakodni a szenet, ami közben veszített az értékéből, hiszen könnyen porladó anyagról van szó. A zsilipek építésével sikerült csak fokozatosan felszámolni ezeket a kényszermegállókat, és így a 19. század végéig jelentős szénszállítási útvonallá vált a Ruhr (később a vasút váltotta fel). A folyásirányban történő szállítás után az uszályt lovakkal vontatták vissza a folyón odáig, ahol éppen várt rá egy újabb szállítmány.

Azért meséltem el mindezt, mert a játékban ezek az információk kivételesen nem csupán megágyaznak az ezt követő, absztrakt játékszabálynak, hanem mert minden egyes eleme megjelenik magában a játékmenetben is! Ritka elhivatottság, alaposság és finesz kellett ahhoz, hogy mindez megvalósuljon egy általában tematikamentes eurójátékban. És épp ezért, kissé szakítva a hagyományokkal, kivételesen részletesen szeretném ismertetni a játék szabályait, hogy mindenki számára kiderüljön, a működés hogyan reflektál a földrajzi és történelmi valós helyzetekre.

A játék 12 fordulón keresztül tart. A fordulókat a tábla felső részén követjük végig: egy fekete henger mozgása révén 1769-tól 1890-ig jutunk el a térség történelmében, minden egyes állomáson egy valós esemény alapján változások lépnek életbe a táblán vagy egyéb komponensek kezelésében. Ezek gyakrabban segítő, de néha büntető fordulatok – ahogyan ez a valóságban is történt. A hajózási kapacitás növekedése, a szárazföldi szállítási útvonalak (a bányáktól a raktárakig) fejlődése, a vasúti konkurencia megjelenése mind változást idéz elő a játékmenetben, olyat, amire előre számítani lehet és kell is. Ezen túl apróbb (zsákból húzott) további hatások is érik a hajózókat, befolyásolja a menetet a magas és alacsony vízállás, az egyes városok vagy gyárak gazdagodása, vagy akár a szén minőségének ingadozása is. Ezek a forduló első két fázisában válnak nyilvánvalóvá.

A harmadik fázisban a játékosokon a sor. Játékossorrendben felhelyezik a hajójukat a folyó mentén egy-egy raktár mellé, miközben választanak egy speciális akciót is. Fontos, hogy ez a két dolog lényegében egyszerre történik, és hogy az egyes fázisokban(!) a kezdőjátékos személyét mindig az dönti el, hogy ki van éppen feljebb (a forráshoz közelebb, a torkolattól távolabb) a folyón. A speciális akciók révén tehetjük meg – ingyen vagy pénz befizetése után –, hogy az adott állomásra mi töltünk be egy szénszállítmányt (ami egy konkrét értékkel bíró dobókocka), és azt azután csak legfeljebb 2 lépésnyire szállítjuk majd tovább, vagy egy már betöltött szénszállítmány mellé állunk (csakis folyásirányban), de révkalauz felbérlésével távolabbi címre is leszállíthatunk, esetleg vontató lovakkal visszahúzatjuk az uszályunkat feljebb a folyón stb. Az akcióválasztással nem veszünk el lehetőséget a többi játékostól, és itt, az akcióválasztó területen érjük el a fenti lehetőségek mindenféle kombinációját (pénzért), valamint van itt anyagi támogatás és az áru minőségének javítása opció is, ami csak bizonyos feltételekkel érhető el a későbbiekben.

A negyedik fázisban megtörténik a szállítás. Alapvetően háromfajta célállomással számolhatunk. Városokba, a városoktól független gyárakba, valamint a külföldi kereskedelem kapujának tekintett Ruhrort kikötőjébe szállíthatunk.

Egy rövid kitérő: a játéktáblán a korabeli Német-római Birodalom egy szeletkéje látható a Ruhr egy szakaszával, a nyugati szélen a rajnai torkolattal (Ruhrort), a keleti felében pedig az épp ebben az időszakban porosz fennhatóság alá került Mark Grófság egy részével. A játékban ez a keleti szekció eleinte még nem érhető el, egyes tulajdonságai ráadásul különböznek a nyugati, „esseni” területétől. Az összesen nyolc megjelenített város közül jó néhány ma már beolvadt más nagy iparvárosokba.

A szállítás távolsága tehát függ a korábban választott akciótípustól, de az értékelés szempontjából minden célállomás ugyanúgy működik. A szénért a dobókocka pöttyeinek megfelelő tallért kapunk, amiből legfeljebb 10-et tárolhatunk a személyes táblánkon. A dobókocka (azaz a szénszállítmány) értékét azonban eggyel csökkenti, ha bármennyi gáton kell áthaladnunk, illetve a döntésünk szerint a bevételből el kell költenünk 1 tallért, ha dokumentálni akarjuk a táblánkon a sikeres műveletet (egészen pontosan azt, hogy a három lehetőség közül épp melyik típusú célállomásra juttatunk el árut). Ennek a következő fázisban lesz jelentősége. A dobókockák egy sajátos mechanizmussal működő, szintén időben is változó adagolórendszerbe kerülnek, ahonnan folyamatosan újra táblára, az automatizmus vagy éppen valamelyik játékos döntése által.

A leszállítás azonban bizonyos helyzetekben többletbevételt is hozhat. Néhány véletlenszerűen húzott esemény (2. fázis) egyes célállomásokra plusz tallérokat helyez, amiket felvehet az, aki oda betér, valamint egyes városokban raktárakat is felhúzhatunk, amik nekünk fizetnek, ha oda szénszállítmány érkezik. Ezen túl Ruhrort a nemzetközi kapcsolatok értékét is növeli minden egyes uszály után – erről később.

Az ötödik fázisban ellenőrizzük, hogy teljesült-e egy olyan feltétel, amellyel a jövőben, mint új üzleti lehetőséggel számolhatunk. Itt jönnek képbe azok a dokumentált szállítmányok. A személyes táblán egy 6 mezőből álló táblázat rögzíti ezeket az ügyleteket. A felső sorban az esseni régióból származó fekete kockák leszállítását a gyárakhoz, a kikötőbe, vagy a városokba, az alsó sorban pedig ugyanezt a porosz területekről származó fehér kockákra vonatkozóan. Ez a hat mező, pontosabban annak leegyszerűsített rajzolata megjelenik a játékban több helyütt is, mint feltétel. Azaz bizonyos leszállításokat el kell végezzünk ahhoz, hogy raktárakat építsünk a városokban, megint másokat, hogy munkát vállalhassunk porosz területeken, hogy elérjünk bizonyos funkciókat az akciótáblán, hogy a folyón zsilipeket építsünk az akadályok felszámolása végett stb. Vannak olyan képességek is (lapkák formájában), amelyek szintén ilyen feltételekkel érhetők csak el, ráadásul ezek az aktuális játékosszámnál mindig eggyel kevesebben vannak, így hamar kialakul némi verseny értük.

Ez a feltételrendszer amolyan tech-tree (technológiai elágazás?) rendszerben épül egymásra. Bizonyos feladatok csak egymás után végezhetők el, de később egyre több variációt lehet elérni egymástól függetlenül, meghatározva ezzel a saját fejlődési útvonalunkat.

A hatodik fázisban (amit szintén az aktuális sorrendiség alapján végzünk el, azaz attól függően, hogy ki hol áll éppen a folyón) a pénzünk van a fókuszban. Az előző fázisban mérlegelt képességeink szerint zsilipeket építhetünk, raktárakat húzhatunk fel, vagy éppen kölcsönért folyamodhatunk, amit kamattal kell majd visszafizetni, ha nem kívánunk pontveszteséget a játék végső értékelésénél. A zsilipek és a raktárházak építése azonnali pontot is ad, de további pontokat hozhat később is, a játék során, hiszen akadálymentessé teszik a hajózást, vagy éppen bevételt jelent, ha más oda szállít, ahol én üzemeltetek egy raktárt. Ezen túl az épületek a játék végén is beszámítanak a pontozásba.

És végül a hetedik fázisbanRuhrort kerül kiértékelésre. Ide is építhető raktárépület (bizonyos feltételek teljesülése után), és ezeket három szomszédos terület, Belgium, Franciaország és az akkoriban szintén porosz fennhatóság alá tartozó Rajna-vidék címere alá rendezhetjük. 7 meghatározott fordulóban a raktárak pozíciója és az aktuális ruhrorti szállítások szerint pontot kapnak mindazok, akik az adott fordulóban előkerülő zászlóhoz tartoznak. Mielőtt merő véletlent kiáltanánk: ez a zászló már a forduló elején feltűnik, és az előző fázisban lehetőségünk van a raktárházak átrendezésére is – természetesen súlyos tallérokért.

És ez így megy 12 fordulón keresztül. A tevékenységünk bizonyos szempontból repetitív, ám a játéknak ívet ad a folyamatosan változó történelmi helyzet, valamint a képességek „tech-tree elrendezése”, no meg persze némi véletlen is, ami sosem lesz meghatározó erejű.

A Ruhr egy összetett, de kevésbé bonyolult játék, mint amennyire talán a fenti összefoglalóból kitűnik (bár közel sem mondtam el minden érdekes részletet). A sajátos felépítése és az egyedi mechanizmusai miatt talán az első játék még nehézkesnek hathat, ám már a második játéktól – főként a tematizáltsága okán – minden kiegyenesedik, a fejtörést már nem a szabályok megjegyzése, hanem az alkalmazásuk jelenti. Nagyon jó balanszban tartja a stratégiát, a tervezhetőséget a taktikai döntések fontosságával, mindvégig igencsak szűkmarkú marad, de nagyon ritkán éreztem determináltnak a helyzeteket, s ha igen, akkor is általában tervezési hiba következtében alakult úgy, ahogy. Az egyetlen óvatos kritikai észrevételem a képességek megszerzésének (tech-tree) linearitását illeti, miszerint jó darabig látszólag egyetlen úton kénytelen haladni a társaság. De az az igazság, hogy ennek a rendszernek ragyogó ellensúlya a folytonosan változó játékossorrend, amivel az egysávosra szűkülő útszakaszokon is megélhető a versenyhelyzet.

A játék legnagyobb erénye mégis a tematika nagyszerű integrációja, ami ritka kincs az eurogame-ek piacán, és bár nem kifejezetten népszerű témát dolgoz fel (egyediségével még különcnek is mondható), azt olyan ügyesen teszi, hogy hosszú távon képes involválni a játékosokat. Üdítő színfolt (talán mélyfekete?) a társasjátékok világán belül.

9/10

Adalék: A The Ruhr a Ruhrschifffart újrakiadása, amely tartalmazza az Ohio folyóhoz kapcsolódó kiegészítő modult. Ez utóbbihoz külön játékszabály és eszközkészlet tartozik, és még nem állt módomban kipróbálni.