A Karavánszeráj egy családi játék, amelyben 2-4 játékos versenyez egyszerű lovászfiúként, hogy ki tud több pénzt összegyűjteni ahhoz, hogy a nagyvárosba költözhessen. Kihasználva remek állásukat, minden fiú úgy dönt, hogy kevéske pénzének befektetésével igyekszik némi profitra szert tenni, így csencselni kezd a rövidebb-hosszabb ideig a városban tartózkodó karavánokkal. Ügyeskedéseik révén felkeltik a helyi kereskedők figyelmét is, akik titokban megbízásokat adnak nekik további busás jutalom ígéretével. Ha valaki eléri a 30 dirhemnél meghúzott ponthatárt, a játék a végére ér – azonban ezzel még nem biztos, hogy eldőlt a verseny kimenetele.
A játékosok a körükben két akciót végezhetnek. Ezek közül egyik sem kötelező, ám továbblépniük igen: 1-3 lépést tehetnek szándékuk szerint, de akár körönként egyszer használhatják a dobókockájukat is egy nagyobb lépés reményében. Azonban ha kisebbet dobnak, az is kötelező lesz árjuk nézve. A Karavánszeráj udvarán minden egyes megálló egy-egy akciólehetőség. A standoknál fix áron vásárolható mindenféle termék (a prototípusban nemesfémek és drágakövek), vagy éppen kölcsön vehető fel. A középső pavilonoknál értékálló cserére illetve eladásra is lehetőség kínálkozik, a karavánok szálláshelyeinél pedig ügyeskedni (konvertálni) lehet – addig, amíg az utazók nem hagyják el a karavánszerájt. A négy saroktoronynál ún. nagy megbízásokhoz, míg az egyik kapunál kis megbízásokhoz juthatunk, a másik kapu kártyái pedig néhány egyedi képességgel, vagy épp játékvégi bónuszpontokkal látnak fel minket.
A játékosok saját tábláján látható az erszény mérete, ami nyújtható, éppúgy, mint a másik oldalon a hitelképesség határa. A hitelezők számára azonban bizonyítani kell: tartozások visszafizetése a megbízások teljesítése után meggyőzi őket, hogy egyre nagyobb összeggel támogassák az ügyleteinket. Ezen a táblán tartjuk az összes begyűjthető árut, és itt van a dobókocka is, amit ha akarunk, használhatunk a szorult helyzetekben.
Ha összegyűlik egy megbízáskártyához kapcsolódó szortiment, a rajta található összeget dirhemben, azaz pénzben kapjuk meg.
Ebből azonnal levonandó a tartozásunk mértéke, majd eltehetünk belőle még annyit, amennyire szükségünk lehet a következő fordulókra (és a pénztárcánk elbír). A maradék összeget pedig a pontozótáblán írjuk jóvá, ahonnan már nem lehet visszavenni pénzt.
A kártyák pontszámát az udvar közepén lévő szökőkút is befolyásolja. Minden egyes megbízás teljesítése után fordul egyet, és bizonyos pozícióban csökkentheti vagy növelheti a megbízások értékét. A szökőkút mellett a karavánlapkák is fordulnak. Minden egyes konverziót, amit ezek a lapkák lehetővé tesznek, mindössze négyszer használhatunk ki: ezek után a lapka kikerül a játékból és egy másiknak adja át a helyét. (Ezek a lapkák két csomagból véletlenszerűen kerülnek a játéktérre.)
A “nagy megbízások” teljesítésekor egy képességkártya is dukál a jól teljesítő játékosnak, azonban ugyanekkor a többiek is jutalomhoz jutnak:
megkapják azt az árukombinációt, ami egyébként a kártyalap ára volna, ha azt valaki megvásárolná. Ez azonban nem vonatkozik a másik kapunál beszerezhető “kis megbízásokra”: azok viszont gyors, de kisebb bevételhez juttatják a játékosokat.
A Karavánszeráj egy szórakoztató, egyre fokozódó feszültséget kínáló kereskedős, erőforrás menedzselős játék, amely ajánlható családok számára is: a szabályai könnyen érthetők, a szerencsefaktor enyhíthet a kezdők hátrányán, emellett egyaránt erős kihívást jelent stratégiai és taktikai oldalon, és mindössze 45-60 perc alatt lejátszható.
jatekrahivlak.blog 