Roundforest (Kerekerdő)

Talán elsőre nem tűnik egyértelműnek, de a Roundforest alapmechanikája közvetlen rokoni kapcsolatban áll a Társasházéval. Ugyan két nagyon más karakterű játékról van szó, az alapötlet mindkettőben a szomszédos mezők (és az a mellettiek) véletlenszerű viszonyáról szól. De amíg a nyomozós játéknál ez a módszer azt dönti el, hogy az adott lakó mely szomszédjait ismeri és melyeket nem, a Roundforest esetében egy folyamatosan változó labirintust kreál a moduláris táblából, hiszen annak egyes elemei még el is fordulnak időnként.

A véletlenszerűség mindkét esetben az újrajátszhatóságot segíti: egyik játékban sem kerülhet elő kétszer ugyanaz a leosztás, így képtelenség kialakítani valamiféle nyerő stratégiát. Ellenben nem lesz ettől pusztán taktikai a játékmenet: mindkét játék tervezhető, de a terveket csak az alapleosztás ismeretében lehet kialakítani – minden játszma alkalmával újfent.

A Roundforest közvetlen utódja volt a Társasháznak.

A fejlesztésük is lényegében párhuzamosan folyt, de érdekes módon a közöttük húzódó egyértelmű párhuzam senkinek sem tűnt fel a próbajátékok és tesztek során. Ezt természetesen inkább pozitívumnak tartottam, bár kifejezetten bravúrosnak érzem (na jó: csak kicsiben), hogy egy ilyen egyszerű elem két teljesen más játéktípus motorját is alkotja. Érdekes módon amíg a Társasház esetében a téma alakította ki ezt a mechanizmust, a Roundforestnél ez épp fordítva történt. A korábbi mechanikai ötlet szülte a szüntelenül forgó, átalakuló labirintusszerű moduláris tábla ötletét, és ennek nyomán alakult ki a tematika, ami persze visszahatott a további mechanikai megoldásokra.

A Roundforest asztalképe 3D grafikaként.

A Roundforest eredetileg a Kerekerdő munkacímet kapta, és így is jelent volna meg, ha nem kerülök hasonló kényszerhelyzetbe (soha ennél rosszabb kényszert!), mint az Underground Panic! esetében. Azaz a nemzetközi megjelenés miatt kellett keresni alternatív kifejezést. Szerencsére ez alkalommal tökéletesen megfelelt a magyar cím tükörfordítása – pedig ezúttal 7 nyelven, 10 országban jelent meg a játék. Hozzá kell tegyem, hogy a Kerekerdő címmel nem feltétlenül a „pálya” körformájára akartam utalni (bár nincs messze attól a formától), sokkal inkább a helyszín mesebeli mivoltára, valamint a játékban megjelenő folytonos körmozgásra. Nagy örömömre nemigen firtatták a Roundforest értelmét a külföldi recenziókban sem, mindenki megértette az utalást, annak dacára, hogy ez a kifejezés a mesebeli erdőre tudtommal nem ismert egyetlen más nyelven sem.

A játék mutatta magát Nürnbergben

A játék első prototípusa 2018 tavaszán készült el, de megélt néhány változatot, így végül csak a következő év elején választotta ki a Piatnik számára Gyöngyösi Gábor – amikor már legalább harmadszor játszott vele, és a játék túl volt már 60-80 tesztalkalmon, sőt a szigorú Kicktester ítészek is láttamozták. És persze az igaz változások még csak ezután következtek. No nem is annyira mechanikailag, mint inkább a látványvilágot tekintve, amiért nem tudok elég hálás lenni Zubály Sándornak, a játék grafikusának. Sanyi játékot is fejleszt, így elég könnyen átlátta a feladatot, egyedül az interfész kérdésekben akadtunk meg néha – de hát ő elsősorban illusztrátor. A képei pedig osztatlan sikert arattak mindenkinél, büszke vagyok rá, hogy a kiadó a nürnbergi szakmai vásáron egy egész hatalmas világító plakáttal is felhívta a figyelmet az akkor még készülőfélben lévő projektre.

Sokaknak megakadt a szeme rajta – no meg a prototípuson.

Eleddig a legnagyobb szabású nemzetközi produkcióm a Roundforest, és ezért nem tudok elég hálás lenni a Piatniknak. De azért sem, hogy a vártnál bőkezűbbek voltak a komponenseket illetően. Álmomban sem gondoltam volna, hogy kis színes, műanyag vándorok kerülnek a játékba, sőt a rézgarasok és ezüstforintok is egyedi gyártással készülnek majd. Összességében azt mondhatom, hogy kiemelkedő minőségű projekt látott napvilágot 2020 őszén. Egyedül azt sajnálom, hogy a játékszabály végül nem az én hatáskörömben készült – bár nem különösebben kedvelem a szabályírást –, ugyanis néha magam is nehezen találok ki belőle. A füzetke viszont szép lett, Zubály Sándor rajzai alapján Walkó Gergő barátom szerkesztette.

A tündértábla illusztrációja (Zubály Sándor munkája)

Felemelő érzés olvasni a német, lengyel, francia, cseh nyelven íródott kritikákat a saját játékomról, még akkor is, ha nem mindenkinek tetszik maradéktalanul. A legtöbb esetben azt tapasztalom, hogy a játék szubjektív értékelése sokban múlik az előítéleteken, ki mit gondol a kiadóról, a témáról, vagy az ismeretlen szerzőről, de azon is, hogy mennyire alapos a próbajáték. Egy-egy esetben olyan hibát rónak fel neki, amely a szabály alapján játszva nem fordulhat elő, másszor kiderül, hogy alul- vagy túlértékelték a produkciót már a kicsomagoláskor. Természetesen vannak apró, valódi hiányosságok is, amikről részben tudtam (igen, ezek a játék alaptulajdonságaihoz tartoznak), másokat pedig tudomásul vettem és helyükre is raktam. Rettenetesen sajnálom, hogy a gyűlölködő honfitársaim miatt a BGG értékelés sem lesz már sosem objektív a játék mellett, de félreértés ne essék: a Roundforesttel nem volt szándékomban megváltani a világot, csak tenni egy következő nagy lépést azon az úton, amin alig három éve elindultam. Márpedig a játékkal kapcsolatos összbenyomás az, hogy szórakoztató és egyedi, szép és különleges, akit ráadásul a téma is megfog, sok nagyszerű élményt kap majd tőle. És ez büszkeséggel tölt el.