Már többen is kérdezték tőlem, hogy hogyan pattant ki a fejemből az ürgeöntés témaköre az Underground Panic! kapcsán. De sajnos máig nem emlékszem rá. Arra viszont nagyon is emlékszem, hogy a mechanikai alapötlet (akkor már a téma nyilvánvalóan megvolt a fejemben) a Balatonon született meg. Évente egy-kétszer eltöltünk néhány napot a család közösen használt nyaralójában, és ilyenkor mindenki azt csinál, amit máskor nem. Kivéve engem. Én alig várom, hogy nyugalomba helyezzem magam egy kockás füzettel, és felvázoljak egy játékot. A földalatti kaland esetén ugyanígy volt: míg a család hangosabb fele a vízparton volt, én a füzetbe lerajzoltam mindent, ami működtette a rendszert.
Aznap este már hevenyészett, négyzethálós, tollal rajzolt kártyákkal már próbáltuk is a mechanizmust, és látszott az is, hány szint, hány helyiség kell, milyen elemek kerülhetnek a kártyákra stb. A félkooperatív üzemmód is még a rövid nyaralás alatt alakult ki, de a bónuszok rétegét, valamint
a kavicsok és az iránykocka szerepét csak később illesztettem az alapmechanikákhoz.
Az Ürgefrász (mert eredetileg ezt a címet viselte) az elsők között volt, amit a Kicktester nevű tesztcsapat vizsgált és értékelt. Nagy segítséget jelentett nekem akkoriban – és azóta is –, hogy nem csak a célcsoportban és a barátok között mérettetik meg a játék, hanem szakértők is górcső alá veszik. Egyfajta fejlesztői munkát is végeznek, bár – és erre büszke vagyok – általában csak valamiféle finomhangolásra késztetnek a teszteredmények. Nagyon jól emlékszem, hogy az Ürgefrász esetén például az egyes kártyapaklik összetételében találtak hibát, valamiből kevesebbet vagy többet kellett tennem a sárga lapok közé. Apróságnak tűnik, de tudom, hogy nagyon fontos észrevétel volt. Azóta egyik játéktervemet sem tartom késznek, ha ők nem bólintanak rá: tetszik, működik.
A Rejtély a babaházban megjelenése óta igyekszem minden egyes játékomat megmutatni Gyöngyösi Gábornak (Piatnik). Azt hiszem, hogy ő az egyetlen a feleségemen kívül, aki tényleg az összes prototípusommal játszott – némelyikkel többször is, több fejlesztési fázisban. Gábor nem kér, pláne nem diktál. Tudja, hogy termékeny szerző vagyok, így jobbára csak válogat. Pontosan tudja, hogy milyen típusú játék felel meg a kiadónak, és azt is, hogy mit tud eladni a hazai piacon. Így aztán valamiről csak véleményt mond, de egy-egy játéknál hozzáteszi, hogy talán érdekes lenne a Piatnik számára.
Így történt ez az Ürgefrász esetén is, de ezúttal egy szintet léptünk együtt. Úgy vélte, hogy a játék alkalmas lehet arra is, hogy túllépjen Magyarország határain, így a kiadó közelben lévő leányvállalatainak láncolatában tudná kínálni több nyelven is. Így lett a kiadványból négy nyelvű (magyar, cseh, szlovák és lengyel), és emiatt
a nemzetközi nyomás miatt kellett megválnunk a kétségtelenül blikkfangos „Ürgefrász” címtől.
Nem volt egyszerű menet! Olyan idegen szavakból kellett címet alkotni, amelyek „általánosan megérthetők”. Mindezt egy olyan játékhoz kapcsolódóan, aminek az alaphelyzetét talán még a közeli Szlovákiában értik, de onnan északabbra biztosan nem. Ugyanis nem csak az ürgeöntés „népszokása” nem található meg a hagyományaik között, de konkrétan ürge sem azokon a vidékeken. Ezek a felfedezések meglehetősen szűkítették a lehetőségek körét, ráadásul a tematika nem engedte, hogy egy huszárvágással – ahogy szokás – ráaggassunk a játékra egy földrajzi nevet. Végül megálltunk az Underground Panic-nél, ami végül passzol a sztorihoz, és passzol a borítóképhez is.
A borítót az időközben a Rumini könyvek illusztrációi miatt meglehetősen elfoglalttá lett Nagy Zolira bíztam ismét, akiről tudtam, hogy nagyszerűen megfogja majd ezt a sajátos hangulatot. Nagyon szeretem, ahogy szinte magát szórakoztatva humorizál a részletekkel, és ahogy biztos kézzel alakítja a nagyon különböző karaktereket. Vele legtöbbet a tipográfiával küzdünk, de eddig még mindig sikerült kompromisszumra jutnunk. A sajátos, alsó perspektívájú ötleteimmel viszont rokonszenvez, mert
azonnal képes megvalósítani mindent, amit elképzeltem, csak még hozzátesz jócskán abból is, amit ő lát a koncepcióba.
A játékszabályok leírása természetesen a szerző dolga. Azonban nem biztos, hogy a dobozba kerülő szabályfüzet szövegezését is rá kellene bízni. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy a saját játékaimat más játékmester sokkal ügyesebben magyarázza az asztalnál. Egyáltalán nem biztos, hogy én volnék az optimális szabályíró. E tekintetben hazánkban a legjobb és legismertebb talán Szekeres Ferenc (D3meeples), akinek a szabálymagyarázó videóin egy ország tanult meg játszani. Nagyon örülök, hogy Ferit a barátaim között tudhatom. Így eszembe jutott, hogy talán ő tudná a legfrappánsabban elmagyarázni az Ürgefrász működését. Nagy örömömre elvállalta a munkát, aminek az eredménye végül a füzetbe is került.
Az Underground Panic! 2019 őszén, épp a születésnapomon jelent meg a Piatnik kiadványaként. Büszkén feszítettem a kiadó partnertalálkozóján, és boldogan magyaráztam el mindenkinek a szabályokat. Mindazonáltal akkor voltam a legbüszkébb, amikor a jelenlétemben az osztrák Piatnik vezetője (és tulajdonosa) dicsérte meg a játékot, annak látványvilágát, és feltette Gábornak a kérdést: ez miért nem jelent meg nálunk Ausztriában, és több más országban is? És akkor tudtam, hogy még jöhet folytatás.
jatekrahivlak.blog 