Ceylon

Furcsa ezt így leírni, de bizony már évtizedek óta szenvedélyes teaivó és -gyűjtő vagyok, a számos ázsiai utam valahogy mindig kapcsolódott valahogy a helyi teakülönlegességekhez. Amióta gyermekünk van, az utak ugyan megritkultak, de cserébe itthon megszaporodtak a hazai teaházak és olyan delikát boltok, ahol könnyen beszerezhetők még ritkaságok is. Akárhogy is, ez a téma régóta vonz, bármilyen területen is tűnik fel, így nincs másként a társasjátékok esetében sem. Nem volt véletlen, hogy felkaptam a fejem a Ceylon megjelenésekor. Azonban nem csak a téma volt szívemnek kedves, de a látvány is: bátran állítom, máig az egyik legszebb játék a polcunkon. Mert hát természetesen hamarosan beszereztük, valamivel az esseni megjelenése után. És azóta nem egy olyan Táblajáték Szalon rendezvényen sikerrel szerepelt, ahol más, kapcsolódó tematikájú játék is asztalra került – az elmaradhatatlan teakóstoló után. Az utóbbi időben azonban leginkább csak ketten játsszuk – de természetesen egy csésze dimbula vagy nuwara eliya szürcsölése mellett.

A TÉMA:
Az egykori Ceylon (a mai nevén Sri Lanka) Európa számára elsősorban a teájáról vált híressé. Mintha ott ősidőktől fogva ismerték volna teát. Pedig nem. Nem csak a teaivás, de maga a növény termesztése is mindössze 150 éves hagyományra tekint vissza, és az is az angoloknak köszönhető. A tea kínai találmány, és ugyan a 17. században már európai szerelmesei is voltak, ők még jó kétszáz éven keresztül csak kereskedelem útján jutottak hozzá a szárított levelekhez. Eleinte jó pénzért, később azonban maguk termesztette ópiumért cserébe vitték haza a teát zsákszámra – cserébe a jámbor kínaiak majd’ fele kábítószerfüggő lett. A feszültség hamarosan háborúhoz is vezetett, így a helyzet tarthatatlan volt. Kína azonban nem akarta feladni a teamonopóliumot. Anglia ekkor kémet küldött Robert Fortune botanikus személyében: neki kellett kifürkésznie a teakészítés titkát és megszerezni a legjobb minőségű camellia sinensis magokat. Az ellopott találmányt előbb Indiában, a magashegyi Assam és Darjeeling tartományokban fogták termőre, majd a növény az 1800-as évek végén Ceylon hegyoldalain is megjelent. Ma Sri Lanka a világ negyedik legnagyobb teatermelő országa.

A játék viszont a hősidőkbe, a ceyloni teaültetvények felvirágzásának idejére visz vissza minket,

négy kiemelt termőterületen kell megvetnünk a lábunkat, miközben igyekszünk jó kapcsolatot ápolni a fontos politikai szereplőkkel, és természetesen kiszolgálni minden teavásárlási igényt, azaz időnként jól megpakolni a hegyi vasút vagonjait.

A JÁTÉKMENET:
A Ceylon egy meglehetősen egyszerű felépítésű játék, és ez mindenképpen az erényei között említendő. A fő motort az a kártyapakli jelenti, amiből mindannyian 3-3 lappal rendelkezünk a körünk elején. Minden kártyán két főakció és két további akció lehetősége található. A soron lévő játékos a dobópaklira helyezi az egyik kártyáját úgy, hogy annak felső részére kerüljön az a főakció, amit ő választott erre a körre. Miután elvégzi az akciót, a többi játékos is profitál a lapkijátszásból: mindenki dönthet, hogy a megmaradt másik főakciót, vagy a két alternatív akció (mozgás és pénzfelvétel) valamelyikét végzi el azonnal, az ellenfele körében.

Akciókból nincs sokféle a játékban, de ami van, épp elég, és épp elég ritkán kerülnek elő egyesek ahhoz, hogy kihívást jelentsen a játékosoknak a taktikázás. Az egyik például teaültetvényt hoz létre azon a hatszögű mezőn, amelyen épp a bábunk áll. Ilyenkor 5 rúpia befizetése mellett egy tealevelet formázó jelölőt tehetünk az adott mezőre, amely ezáltal felszabadít egy helyet a személyes táblánkon. Ez később nagyon jól jöhet, mert az így felszabaduló helyeken gyűjthetjük az üzleti bizonylatainkat a leszállított teacsomagokról. Egy másik akció lehetővé teszi, hogy a körülöttünk lévő mezőkről betakaríthassuk a teát. Ha mások ültetvényéről szüretelünk, ők egy-egy pontot kapnak ezért, a felhalmozást pedig a raktárak kapacitáshatára erősen korlátozza.

Itt kell megjegyeznem, hogy a játékról játékra változó központi játéktér három szintes:

az alapszinten lévő mezők fekete teát termelnek, a magasabban fekvők zöldet, a legmagasabban lévők fehér teát (erről az anomáliáról kicsit később még szót ejtek). Akció a fekete-zöld-fehér kockák bizonyos hármas kombinációjának leszállítása a vasútállomáson feltűnő vagonlapkák alapján, a tartományi vezetőkkel való lepaktálás (ezáltal mindenféle lehetőségekhez jutunk), és az ún. technikai fejlesztés is.

Ez utóbbi érdekes: pénz befizetése mellett feljebb kapaszkodunk egy speciális értékelősávon, és kapunk cserébe egy lapkát, amit később bármikor beválthatunk, hogy a kijátszott kártyáról akár két akciót is elvégezzünk egyidejűleg. Ez a „technológiai sáv” mellesleg minden döntetlen helyzetek eldöntője is egyben, tehát érdemes figyelni az itteni viszonyokat. Amint valaki lerakta az utolsó tealevelét is a táblára, véget ér a játék, és értékelünk. A Ceylonban a sokat vitatott többségi értékelés működik, azaz általában 10 pontot kap az, aki az adott területen, vagy a pénzszerzésben, technológiai haladás terén többségben van, 6 pontot a második helyezett, és 3 pontot a harmadik.

AMIÉRT TETSZIK:
Tessék nézni ezt a táblát, ezeket a gyönyörűen megrajzolt részleteket a háttérben, a kártyákon, ezeket a finoman munkált fa alkatrészeket, és ezt a csoda szép dobozt! Ha netán valakinek még némi olthatatlan Ázsia-vonzalma is van, ez bizony szerelem első látásra. A spanyol Ludonova a legszebb játékok kiadóinak dobogósa (elég a tavalyi év Polynesia és Sumatra c. játékaira gondolni), mondhatni, a kezük alatt minden kifényesedik. Nagyon tetszik, hogy a Ceylon nagyon gyors, alig van holtidő, ráadásul az ellenfél akciójába én is meghívót kapok – ez a típusú interakció különösen pezsgővé teszi a játékmenetet. És tetszik a multifunkcionális kártyák használata miatt. Ugyan a kártyák és a vagonlapkák (megrendelések) miatt igen magas a szerencsefaktor,

de aki kellőképp rugalmas, nem ragaszkodik mindenáron az eredeti elképzeléseihez, mindig talál menekülőutat valamelyik kártyafunkcióban.

ÖSSZEFOGLALÓ:
Az egyik legszebb, nem feltétlenül gyerekeknek tetsző témájú családi játék a Ceylon, csupa jópofa ötlettel, érezhetően rengeteg teszttel faragva ilyen gördülékenyre és egyértelműre. Nyilván butaság, hogy az egyes területeken fekete, zöld és fehér tea terem (hiszen minden tealevél eredendően zöld, a fehér tea pedig a világos hajtások miatt kapta a nevét), de ezt a játékszabály nem is állítja – csak sugallja. Az viszont igaz, hogy a magasság kedvez a tea minőségének, és a fekete (oxidált eljárással készült) tea érzékeny erre a legkevésbé, míg a fehér tea a leginkább. Azt meg már még könnyebben meg lehet bocsátani, hogy Ceylon a „gőzmozdonyos” időkben még szinte kizárólag fekete teát termelt a „British Raj” számára.

A játék minden játékosszámmal kiválóan működik, két főnél azonban nekünk aránytalannak tűnt a többségi pontozásos rendszer, ezért mi máshogy számolunk. A pénzkülönbségeket fél ponttal, a technikai különbségeket 2 ponttal, a területi többséget pedig területenként 3 ponttal jutalmazzuk (minden más marad az eredeti szerint). Így nem csak igazságosabbnak tűnik a játék vége, de nem is hoz a végső elszámolás ötször annyi pontot, mint amennyit menet közben szereztünk. De ez csupán egy mokkáskanálnyi chai massala az egyébként is zamatos délutáni teához.