Evolution: The Beginning

Néhány éve Matyi fiammal az elkerülhetetlen veszteségekről, az áldozatokról beszélgettünk, és a társasjátékokat is felhoztam neki példaként, hiszen nem egy esetben olyan döntést kell hoznunk, amely során a kisebbik rosszat választjuk, vagy feladunk valamit azért, hogy a korábbinál jobb helyzetbe kerüljünk. A többször is visszatérő téma eszembe juttatta az Evolution c. játékot, amit egyszer már próbáltam, de végül nem kedveltem meg annyira, hogy megvásároljam. Számomra túl konfrontatív volt, ráadásul kissé kaotikus is, és ugyan nagyon tetszett az eredeti téma, fanyalogtam a játszma után. Később kölcsönben is járt nálam egy példány, de kettesben még rosszabb élményt okozott, így aztán végleg lemondtam róla. Azonban piszkálta a csőrömet, hogy nagyszerű eszköz lehet arra, hogy a természet farkastörvényeit kézzelfoghatóan illusztráljam a gyermekem számára. Utánanéztem, és megakadt a szemem egy másik változaton.

A TÉMA:
Az Evolution: The Beginning lényegében ugyanazt kínálja, mint az azóta kiterjedt családdá nőtt, sikeres Evolution széria mindegyik tagja. A játék során fiktív környezetben, kitalált állatfajok jönnek létre nagyon is létező, e világi tulajdonságokkal felvértezve. Az alapot egy meg nem nevezett, „általános” állattípus jelenti, amire némi szerencsével és gondos tervezéssel képességeket „ragasztunk”, így válik életképessé – vagy épp kiszolgáltatottá. Az élelemért, és ezáltal a létért folytatott harcban gyakran elbuknak egyes populációk, vagy éppen kihal egy komplett faj, a másik pedig dominanciát szerez, ami nem feltétlenül agresszióval párosul. Mindamellett ennek a világnak az evolúciója a játékosokon múlik, így akár az sem ördögtől való, ha valaki kifejezetten azért hoz létre egyedeket, hogy azok a saját ragadozói prédáiként végezzék,

vagy hogy feláldozza őket mások ragadozói számára – hiszen akkor a saját dögevői járnak jól.

JÁTÉKMENET:
Az Evolution: The Beginning lényegileg egy kártyajáték. A kártyalapokon kívül megörökölte a nagy testvér itatóhely táblácskáját, valamint az élelemjelölő tokenjeit, de minden jóval egyszerűbb felépítésű. Amint a játékban ránk kerül a sor, azonnal két élelem kerül az itatóhelyre, majd egy új faj születik azzal, hogy egy lefordított kártyalapot teszünk a játékterünkre. Ezen túl még 3 további lapot húzunk a pakliból, de ezek már a kezünkbe kerülnek, így számítani fog az is, hogy mi van az előoldalukon. Ugyanis ezeket a kártyákat nem csak egy másik faj létrehozásához (lerakjuk a lapot az előző mellé, képpel lefelé), vagy az előző faj populációjának növelésére (a lefordított lapot ráhelyezzük egy korábbira úgy, hogy félig takarja) használhatjuk, de a meglévő fajaink tulajdonságait is meghatározhatjuk velük, ha valamelyik mellé kijátsszuk őket. Legfeljebb 3 kártyalap jellemezhet egy állatfajt, de később akár változtathatunk is a felálláson.

Ettől kezdve az „általános” (leginkább egy foltos vidrához hasonlító) állatunk hirtelen megtanulhat repülni, lehet különösen gyors, üregben lakó, éjszakai, szapora, hosszú nyakú, dögevő, zsírtartalékoló, tüskés – vagy éppen ragadozó is. Mindegyik tulajdonság kihat a faj védelmi helyzetére, de akár a táplálkozási szokásaira is. Márpedig az utóbbira nagyon kell figyelni, mint ahogy a többi játékos állatpopulációira is.

Ugyanis csak egyetlen biztos betevővel számolhatunk, azzal a két kis vacak táplálékjelölővel az itatóhelynél.

AMIÉRT TETSZIK:
Az Evolution: The Beginning egy zoológiai homokozó, ahol szinte bármit építhetünk, de azt nem csak magunknak építjük. Nem tekinthetünk el a többiek frankensteini tevékenységeitől sem, mert az életteret megosztjuk velük, így kénytelenek vagyunk együtt létrehozni egy táplálkozási piramist, ami, ha nem is pont úgy működik majd, mint a valóságban, a Földön, de nagyon hasonlít rá, így sok mindent érthetővé tesz, megmagyaráz. Nagyon tetszik, hogy igazán egyik „szörnyszülöttünket” sem látjuk, legfeljebb csak elképzelhetjük (és ez egyébként sok mulatságos percet is okoz), tehát nem alakul ki ragaszkodás egyik fajhoz sem, így igazán nem is szomorít el senkit, ha kényszerűségből, vagy akár jól megfontolt döntésünk következményeként az állatok elpusztulnak, netán ki is halnak. Mindazonáltal a tulajdonságok illusztrációiként nagyon látványos, különös hibrideket látunk a kártyákon, amik segítik még inkább elemelni a történéseket a valóságtól – igaz, ezeket

a grafikákat szintén az eredeti sorozattól örökölte meg a játék, így nem számítanak újdonságnak.

ÖSSZEFOGLALÓ:
Nálunk az Evolution: The Beginning nagyon bevált. Nem csak a fent említett, viszonylag érzékeny téma magyarázataként, hanem szórakozásként is. Bátran kijelenthetem, hogy Dominic Crapuchettes (aki egyben az eredeti játék egyik szerzője is) nem csak leegyszerűsítette, de letisztította, „áramvonalasította” az Evolutiont, ezáltal egy jobb játékot kreált – pláne családok számára. Számomra minden fontos, különleges játékelemet megtartott, és természetesen megmaradt a különleges téma, így az ebből fakadó hangulat is. Emellett az új mű érthetőbb, követhetőbb és gyorsabb, sokkal emészthetőbb és kiegyensúlyozottabb, mint az, ami az alapjául szolgált. Matyi meg imádja, lám azt a partit is megnyerte, amikor a képeket készítettem.