Egy játék számára a véget jelenti, ha idővel egy másik hasonló című mű népszerűbb lesz nála, és ezzel nagy, sötét árnyékot vet rá. Ez még akkor is így van, ha a nagyobbra nőtt játékkal nem fociznak egy ligában. A Marco Polo Expedition nyilvánvalóan más közönségnek készült, mint a Voyages of Marco Polo, de tény, hogy az utóbbi sikere végleg a feledésbe taszította ezt a másik, jobb sorsra érdemes kis családi játékot.
A SZERZŐ:
Reiner Knizia azon kevés játéktervezők közé tartozik, akik egy jó ideje főállásban készítenek játékokat. Az 1957-ben született német matematikus 1990 óta folyamatosan és igen termékenyen ontja magából a játékokat. A produkciói – már csak a nagy számok törvénye alapján is – a kritika szerint hullámzó minőségűek, a veretes művek mellett jó néhány kevésbé sikerültet is jegyez, de ez a közel 600 megjelenés mellett teljesen elfogadhatónak számít. Számos díjat nyert már, de érdekes módon 2008-ig várnia kellett a Spiel des Jahres-re, viszont az évben elhozta a fődíjat a Keltis-szel, valamint a gyermekjátékoknak szánt elismerést is a Whoowasit? c. játékával. Azóta csak dobogós tudott lenni. A Marco Polo Expedition 2004-ben készült, akkor már Knizia túl volt olyan legendás játékokon, mint a Medici, a Tigris & Eufrates, a Samurai, a Ra, a Lost Cities, a Schotten Totten, a Battle Line és a Taj Mahal. Igazság szerint az igazán nagy címein. A Marco Polóval tehát sem újabb slágert, sem új korszakot nem hozott, mindössze egy volt az az évi 18(!) megjelenése közül. Szóval a játék kiemelése részemről teljesen szubjektív:
a téma miatt érdekelt, de a mechanika miatt szerettem bele elsősorban.
A TÉMA:
Marco Polo utazása keresztül Ázsián csak halovány hátteret és egy megjegyezhető címet adott Reiner Knizia játékának, ami a Ravensburger gondozásában jelent meg. Mindamellett a szerző és a fejlesztők becsületére válik, hogy a három feltüntetett városnévvel valóban megidézik a neves velencei utazó – sokak szerint megkérdőjelezett – utazását. Marco Polo a 13. század végén lényegében Hormuz szigeténél kezdte meg a nagy szárazföldi vándorlást, majd tény, hogy Ganzhou-ban (a játékban Kantshou) egy egész esztendőt eltöltött a karavánja, és kétségtelenül egyfajta úti célként tekinthetünk Pekingre, amit abban az időben Daidu (Tajdú) néven emlegettek. Mindezeken túl azonban a játék fukarkodik a történelmi vonatkozásokkal, meglehetősen absztrakt, ám a vizualitása erős, és hozza a hangulatot, amit a téma felkínált.
JÁTÉKMENET:
A Marco Polo Expedition egy versenyjáték, amely két epizódból áll. A játszma közepén ugyanis van egy közbülső értékelésnek nevezhető nagyobb megálló, amit majdhogynem megismétel a játékvégi pontozás. A játékosok egy-egy karavánt szimbolizáló miniatűrt (tevét kantáron vezető utazó) vezetnek végig a lineáris, kanyargó pályán Hormuztól Tajdúig. Az irányítás kártyákkal történik, mindenki 5 kártyával kezd. A kártyákon 5 szín, 5 árutípus található, valamint ún. karavánvezetők szintén az 5 alapszínben. A teendő nagyon egyszerű: aki soron következik lép (nem kötelező), majd húz egy kártyát (kötelező).
A lépés elve is nagyon egyszerű, és azóta nyilván így vagy úgy más játékokban is találkoztunk már hasonlóval: akkor léphetünk egy következő mezőre, ha a célállomás feltételét (kártyák eldobásával) teljesíteni tudjuk. A fűszert az adja a dolognak, hogy egy mezőn csak egy karaván állhat, tehát egyrészt ügyesen taktikázva nagyokat is léphetünk, átugorva a többiek tevefiguráit, másrészt viszont a többiek lépései révén folyamatosan változik a helyzet, nem elég egyetlen elvárásra felkészülni. Lapot húzni meg jó, de lépni még jobb – olyankor viszont csak megszabadulunk lapoktól.
Még az a jó, hogy a többieket is ugyanez a dilemma gyötri.
A játékmezőkön itt-ott különböző értékű ládákat is találunk, amelyeket megszerezhetünk, ha elsőre a láda mezőjére lépünk, és később ezek a ládák nem csak a győzelmi pontot jelölik, hanem akár a haladáshoz is felhasználhatók. A kártya húzásánál egy 5 lapból álló kirakatból, vagy vakon választunk, és ezekkel próbáljuk meg teljesíteni az olyan feltételeket, mint a „4 különböző árucikk eldobása bármelyik színben”, a „két karavánvezető azonos színben”, vagy épp a „három tetszőleges árutípus ugyanabban a színben”.
Ha valaki megáll Ganzhou-ban, az összes játékos azonnal ládát kap olyan értékben, amit az aktuális mezőjén létható szám jelöl, majd hirtelen mindenki felzárkózik az egykori kereskedővárosban. Tajdú egy hasonló értékelést, valamint a játék végét váltja ki. Két játékos esetére a szerző alternatív szabályverziókkal készült, és a két-két tevével játszott Marco Polo Expedition ugyanolyan jó – bár kicsit azért más – élmény, mint a hagyományos változat.
HELYE A POLCON:
A könnyed családi játékok között van valahol. Nagyon egyszerű szabályrendszere gyorsan elmagyarázható gyerekeknek is, ráadásul nem hosszú játék: 45 perc alatt lemegy egy parti. A célok könnyen felfoghatók, de a magas fokú interakció okán nehéz fix stratégiát kialakítani, mindenkinek figyelni kell a többiek mozgását, kártyahúzását. Apropó kártyák: a display-rendszer miatt olyan, mintha nagyon kevés szerepe volna a szerencsének. Azonban a választható lapok sorának összetétele mégiscsak véletlenszerűen rendeződik, így menet közben néha olyan érzésünk van, hogy sodródunk a kínálattal. Békés játék, nincsenek igazán váratlan helyzetei – a játékosok kiszámíthatatlan (vagyis nehezen kiszámítható) mozgásai azonban annyira változatossá teszik, hogy
még az sem zavaró számomra, hogy az egyes mezők feltételei nem változnak játszmáról játszmára.
A JÁTÉK MA:
A Marco Polo Expedition egy OOP kategóriába tartozó, tehát ma már nem gyártott játék. Nem kapták fel a gyűjtők, így 20 eurós átlagáron beszerezhető a használt piacon. Sajnos a doboza alapján ma már öreg játéknak tűnik, azonban a belső komponensek véleményem szerint kiemelkedően szépek. A tevefigurák és a ládák miniatűrjei ma is megállják a helyüket – ritka ízléses és gazdag megoldás a Ravensburger kiadótól –, a kártyák színesek és jó minőségűek, a tábla illusztrációi kifejezetten szemet gyönyörködtetőek. Bár az utóbbi színei a kor ízlésének megfelelően kissé sápadtabbak, összességében úgy érzem, hogy a játék látványra – de igazság szerint mechanikai értelemben is – szépen öregedett. Manapság talán többet várunk egy családi játéktól, de nem feltétlenül van szükség arra a többletre. Nálunk a családban a Marco Polo Expedition már sokszorosan bizonyított, mi ráadásul az egykoron a Guliver Kft. által kiadott változattal játszunk, tehát eredeti magyar szabályfordítás is járt a dobozhoz.
Játékötlet (0-3): 1
Hangulat (0-3): 3
Látvány (0-3): 2
Szubjektív (0-1): 1
= 7/10
jatekrahivlak.blog 