Ha van olyan nagyszerű játék, ami az utóbbi időben jelent meg, mégsem beszélnek róla, ami gyönyörű, mégsem csodálják, és ami még témájában is különleges, mégsem mutogatják lelkesen, az az Islands In The Mist, azaz német nyelvterületen a Die Inseln im Nebel (kb. Ködlepte szigetek). A dobozát meglátva azonnal beleszerelmesedtem, és később egyre csak nőtt a lelkesedésem, amint többet és többet ismertem meg a működéséből. Az illusztrátor (Michael Menzel) és a szerző (Volker Schächtele) neve is vonzó volt, így megszereztem, amint csak lehetett. Azóta az egyik kedvenc családi játékunk az asztalon, ami ráadásul könnyen hangolható a társaság felkészültségéhez is.
A TÉMA: Ennek a felfedezős játéknak a középpontjában egy sziget áll (egész pontosan minden játékosnak van egy saját szigete), amelyet sűrű köd fed – a part menti keskeny sávok kivételével. Egy hőlégballonnal emelkedünk a felhők fölé, hogy a szelek szárnyán bejárjuk az egész területet, és közben egyre több részletet feltérképezzünk. Vernei utazásunk során kiderül, hogy a ködlepte szigeten nem csak hat különféle tereptípussal, de pompás városokkal, hatalmas szobrokkal, működő vulkánokkal és még ki tudja, hány fajta érdekességgel találkozhatunk. A ballont valóban a változó széljárásra is bízhatjuk, azonban, ha ügyesen gazdálkodunk az energiánkkal, időnként szembe is szegülhetünk az áramlatokkal, vagy változtathatunk a sebességünkön.
A hangulat tényleg hasonló, mint amit a borító ígér.
A JÁTÉKMENET: Az Islands In The Mist egy lapkalehelyezős játék, de érzetre van benne némi „roll and write” is, annak dacára, hogy nem kell írnunk a parti közben. A kezdőjátékostól jobbra ülő játékos dob a két dobókockával (egyszer akár mindkettőt újradobhatja). Két speciális kockáról van szó. Az egyiken 6 égtáj szerepel (az uralkodó széljárás irányát jelölve a hatszögekből álló rácson), a másikon mindenféle befolyásoló tényezők, bónuszlehetőségek. A két dobott érték az adott fordulóban minden játékosra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy ha észak-nyugati a szél, akkor mindenki ennek értelmében állítja át az iránytűjét a saját szigettábláján, valamint, ha teszem azt 2 egység üzemanyag a jutalom a másik kockán, azt minden résztvevő jóváírja a tartályában. Ezek után a kezdőjátékos lép a ballonjával.
Ha a meghatározott irányban lép, és annyi mezőt, amennyit a kiinduló mezőn látható szám mutat, a közlekedése ingyenes és egyszerű. Ha azonban szeretné lefékezni a járművét, tehát kevesebbet lépni, mint amit a mező mutat, minden különbségért 1-1 egységnyit elveszít az üzemanyagából. Ha többet lépne, mint lehet, minden további mezőért 2-2 egységnyi üzemanyagot kell elhasználnia. Azonban a pilóta szembeszállhat a széllel is. Ehhez előbb el kell használnia annyi üzemanyagot, amivel teljesen lefékezi a hajóját (lásd fentebb), majd minden egyes lépéséért – az általa választott irányban – a szokásos 2-2 egységgel kell fizetnie.
Egyszerűen nincs szerencsétlen kockadobás – cserébe viszont folyton figyelnünk kell az üzemanyagszintünkre.
A lépés után a játékos magához veszi az egyik felhőtáblán látható (a zsákból véletlenszerűen kiosztott) összes lapkát. Ezeket a lapkákat vagy lehelyezi a hőlégballonja körüli 6 mezőre, vagy a korlátozott kapacitású raktárában hagyja későbbi felhasználás céljából, vagy azonnal eldobja, hogy üzemanyaghoz jusson (ilyenkor a lapkán látható lépésszám az üzemanyag mennyiségét jelöli).A lerakott lapkákkal pedig céljaink vannak. Elsősorban az, hogy a központi városmezőt összekössük a partoknál felsejlő 6 tereptípus mindegyikével. Akinek ez elsőre sikerül, sok pontot kap, de egyben meg elő is idézi a játék végét.
A lapkák azonban másként is hozhatnak pontot: eltüntethetjük velük a negatív hatású vulkánokat, nagyobb összefüggő területeket alkothatunk, körbeépítjük a városainkat, többséget szerezhetünk a szobrokat illetően stb. A sokféle játékvégi pontot egy mellékelt pontozótömb segítségével összegezhetjük.
AMIÉRT TETSZIK:
Tetszik, hogy a szerzőnek sikerült invenciózus megoldásokat beépítenie a lapkalehelyezés mechanizmusába, és hogy a saját táblán végzett viszonylagos szoliter játékmódot ügyesen visszafordította közös játékká a szélirány, a bónuszok és a lapkaválasztás ötleteivel. Tetszik, hogy az újrajátszhatóságra és a fokozatos nehezítésre is gondolt Volker Schächtele: ha már gyakorlottabbak vagyunk, megfordíthatjuk a táblát a nehezebb oldalára, majd bevethetjük a légikikötő táblát, ami izgalmas kirándulást jelent a sziget partvonalain túlra, és végül a raktár/üzemanyagtartály táblát is megfordíthatjuk, s hozzá elővehetjük a hat speciális tereplapkát, amik további csavaros pontlehetőségeket hoznak magukkal. És persze nagyon tetszik az, amit látok:
igazán hangulatos, szinte fotórealisztikus elemekből épül fel ez a fantázia szülte világ, amelyet szívesen újra látnék éjszaka, az álmaimban is.
ÖSSZEFOGLALÓ:
Az Islands In The Mist megmutatja, milyen egy mai eurójáték, ha az ott készül, ahol ez a műfaj megszületett: Németországban. Megmutatja azt is, hogy a remek tervezés mellett milyen sokat számít az, hogy egy kiadó valóban fejleszti, gondozza a játékot, mielőtt megjelenik (összevetve sok Kickstarterre eresztett, elkapkodott tákolmánnyal). És persze azt is megmutatja, hogy dacára a professzionális szerzői munkának, a remek kivitelezésnek, egyes játékok mégis elkerülik a nemzetközi nagyközönség kiemelt figyelmét. Jelen esetben abszolút érdemtelenül.
Az Islands In The Mist minden tekintetben kimeríti a családi játék fogalmát (10+ / 2-4 játékos / 45-60 perc), de olyan, mint a hőlégballonozás: légies és könnyed első látásra, de pilótaként azért fontos döntéseket, felelős tervezést igényel. Emiatt viszont minden játékostípusnak ajánlható, akár haladóknak is – pláne a kiegészítő modulok beépítése után. Ha valaki szívesen elszakadna egy kicsit a földtől, a talajközeli nyomástól, keressen rá bátran erre a címre (akár németül is: Die Inseln Im Nebel, ugyanis a szabály kivételével teljesen nyelvfüggetlen játékról van szó), nem fogja megbánni, ígérem!
jatekrahivlak.blog 