Catan: Csillaghajósok

Az én életemből kimaradt a Catan-korszak. Ami nem azt jelenti, hogy nem játszottam a játékkal, hanem hogy nem volt fontos állomás – talán mindössze két partira emlékszem. Nagyjából tisztában vagyok a szabályaival, és még inkább a korszakalkotó jelentőségével, azonban bennem nem hagyott mély nyomot. Ha nincs Matyi, akkor talán sosem kerül a polcunkra egyetlen epizód sem a Catan sorozatból, hiszen minden jó híre ellenére egy letűnőben lévő korszak krónikásaként tekintek rá. Azonban tavaly ősszel valaki megajándékozta a gyermekemet egy ilyen, igazán hatalmas dobozzal. A Catan: Csillaghajósok már ki tudja hányadik inkarnációja ennek a jellegzetes, hatszögű terepelemekre épülő telepesjátéknak, és eleve egy remake, azaz egy 1999-ben megjelent sci-fi verzió újradolgozott kiadása. Bevallom, hogy az előítéletek miatt magam csak nagy sokára nyitottam volna ki a dobozt, de a gyerek unszolására természetesen megtettem. És mennyire nem bántam meg!

A TÉMA:
Természetesen telepesek vagyunk, de ezúttal a széles univerzumban, a csillagközi térben keresünk lehetőségeket, illetve versengünk a Galaktikus Tanács Nagykövete címért. Célunk, hogy felfedezzük az ismeretlen világűrt, kolonizáljuk a bolygókat és kiaknázzuk a nyersanyagforrásaikat, de közben kapcsolatot is teremtsünk idegen civilizációkkal, békésekkel és kevésbé békésekkel. Klaus Teuber játékát ezúttal a nagyszerű Franz Vohwinkel és a szintén veteránnak számító Michaela Kienle illusztrálta, akik a szerzővel mindent megtettek, hogy valamikor 2700-ban érezzük magunkat, azaz ahogyan most képzeljük el azt a kort, az űr végtelen szabadságának és a végtelen lehetőségeinek korszakát. A játék sötét tábláján szinte világítanak az élénk színű alkatrészek, a színes kártyák és bolygók, és ezúttal (a régi kiadással szemben) moduláris a tábla,

így minden alkalommal új égi térképen játszható a látványos űrkolonizáció.

JÁTÉKMENET:
A felépítmény meglehetősen egyszerű, ám menet közben rengeteg apróság színesíti – és persze némiképp bonyolítja is – a tevékenységünket. A soron következő csillaghajós mindig dob a két dobókockával (ahogy ez illik), és az így kapott számértékkel jelölt bolygókat termelésre bírja. Akinek az adott bolygó mellett van űrkolóniája, máris nyersanyagokhoz jut – kártyák formájában. Hatféle nyersanyag van a játékban, és ezeket különböző kombinációkban bizonyos dolgok megépítésére, létrehozására használhatjuk.

A játékos a második fázisban éppen ezt teszi: fegyverrel, plusz hajtóművel, további raktérrel bővítheti az űrhajóját (pontosabban egyszerre az összes űrhajóját), de építhet új járművet is, ami távoli bolygók és űrkikötők felé szállítja egy újabb kolonizációs egység alkatrészeit, hogy ott további állomásokat létesítsen. A felfedezett bolygók sok esetben ismét számot kapnak, tehát termelésre foghatók, de időnként kiderülhet róluk, hogy felolvasztandó jégvilággá dermedtek, vagy éppen marcona kalózok lakják őket. Ezekkel a helyzetekkel természetesen meg kell küzdeni – kemény győzelmi pontokért.

Idegen fajokkal tehát nem csak az erre dedikált űrkikötőkben lehet találkozni, itt-ott összefuthatunk kóborló egyedekkel is, akik kérdések elé állítanak bennünket. Szó szerint: időnként ún. találkozáskártyákon az amerikai típusú játékok sztoriszövéséhez hasonló jelenetmorzsákat kapunk, amelyekben a választások, döntések révén jutunk jutalomhoz, vagy szenvedünk el büntetéseket. Az építésekért, a terjeszkedésért, és néha egészen véletlen helyzetekben is kapunk győzelmi pontokat, és

ha valaki elér a 15-ös pontjelzőig, nem csak befejezi, de rögvest meg is nyeri a játékot.

AMIÉRT TETSZIK:
A hatalmas doboz nem véletlen: ez a játék tele van különleges komponensekkel, hatalmas rakétákkal, amelyekre mindenféle további eszközök szerelhetők, és amelyek egyben rafinált, golyós dobóeszközök. Imádtuk használni őket! A hatalmas játéktáblára kerülő további műanyag és papíralapú elemek mind precíz és szép kivitelezésűek, talán kissé retro hatásúak, de cserébe kifejezőek. Egyszerűen jó ránézni az asztalra, és a látványhoz még a kártyatartók és egyéb tárolók is sokat hozzátesznek. Igazán gazdag produkció – az átlagnál magasabb, de mégis azt kell mondjam, hogy a tartalmához képest mérsékelt áron. Tetszik azért is, mert Klaus Teuber pontosan érzi a családi játékokkal szembeni igényeket, ezért ugyanúgy képes szórakoztatni kicsit, mint nagyot, a szerencse nem elhanyagolható szerepével ügyesen támogatni azokat is, akik esetleg nem hoznak (még) olyan sok optimális döntést. És nagyon tetszik az idegen fajok jelenléte, a téma kezelése. A kissé rajzfilmesre vett, kellőképp komolytalan, de messze nem idétlen karakterek és a találkozások sztorijai

mesét szőnek a játszma köré, ezért több réteget, igazi belső minijátékokat is adnak az egyébként egyszerű játékmenethez.

ÖSSZEFOGLALÓ:
Lám, néha a kincsek itt hevernek a lábunk előtt (a játék magyarul is megjelent), csak le kell hajolni értük! Ritka jó hangulatú partikat képes produkálni nálunk a Catan: Csillaghajósok, és bár kicsit hosszabb, és talán összetettebb is, mint egy átlagos családi játék, mindvégig fenntartja a figyelmet, szórakoztató és gördülékeny. A kihívásai egyértelműek, az űrtábla azonban valóban szinte végtelen számú lehetőséget kínál a megoldásra, anélkül, hogy ezek áttekinthetetlenné válnának. Természetesen ebben a Catanban is lehet egymással kereskedni, és itt is különös, bár kissé más funkciója van az „ördögi hetes számnak”, és az ún. találkozáskártyák pedig rengeteg indirekt vetélkedő helyzetet teremtenek. Tehát mindenkinek szívből ajánlom, aki szeretne néha egy nagyszabású, „kipakolós” játékdélutánt a srácokkal, jó hangulatban, sok interakcióval. És senki nem számítson holmi „Catan-élményre”: egy jó űrhajós stratégia lesz az asztalon, ami csak mellesleg (vélhetően) a valaha készült legjobb Catan epizód.

(3-4 játékos részére – létezik kiegészítő 5-6 játékos számára –, 12+ korhatárjelöléssel – de simán játszható 10 éves kortól –, 120 perc játékidővel.)