Valletta

Ha nem jött volna a pandémia, tavaly egy európai körúton vettünk volna részt. A tervezésnél megállt a projekt, így csak arra emlékszem, hogy az egyik ötlet szerint az utunk elvitt volna Máltára is. Nos, nem jött össze… Így egy nagy sóhajjal vettük elő a minap a Valletta c. játékot, Stefan Dorra egy itthon talán kevésbé ismert művét.

A TÉMA
Valletta ugyanis Málta fővárosa, amit az alapítójáról, Jean Parisot de La Valette-ről neveztek el. Ő kezdte meg az építkezéseket 1566-ban, de az akkor már idős (bár egykor igen militáns) johannita lovag már nem érhette meg az elkészültét, két év múlva meghalt. Valletta hamarosan a Szent János lovagrend főhadiszállásává vált, és számos nagymester, hadvezér, építész, sőt uralkodó is hozzájárult valamiképp ahhoz, hogy ez a különleges város kiteljesedjen.

Stefan Dorra játéka nem csak háttérül választotta Vallettát, de egyenesen emléket is állít az építtetőknek.

A JÁTÉKMENET
A Valletta kártyaalapú játék, amelyben a nagyobb kártyák a játéktáblát alkotják, és épületeket szimbolizálnak. A kisebb kártyák (amelyek a nagyobb kártyákon fekszenek) pedig hasznos és fontos embereket, ismert személyeket vonultatnak fel. A várost két térfélre osztja egy kikövezett utca vagy híd: ez egyrészt a pontozósáv, másrészt a Jean Parisot de La Valette figurája számára kijelölt út, tele bónuszokat rejtő hordókkal – de egyéb szerepe is van bizonyos helyzetekben.

Ebben a pakliépítős játékban mindenki egy azonos összetételű kártyaszettel kezd, és ennek révén igyekszik építőanyagokhoz és pénzhez jutni, majd megépíteni néhány épületet. Az épületkártyákon lévő segédek ekkor hozzászegődnek (egész pontosan a paklijába épülnek), és így egyre izgalmasabb képességekkel gazdagítják a tulajdonost. A már felépült épületek később fejleszthetők, az egyes munkások elbocsájthatók (és akár mások által felbérelhetők), Jean Parisot de La Vallette úr pedig időről-időre szolgáltatja a jutalmakat, ha kicsit kotorászik a hordókban.

A játék végét háromféleképpen is elérhetjük, és ekkor még számítanunk kell egy hosszabb menetre: mindenki egyszer végig játssza a felépített pakliját.

AMIÉRT TETSZIK
Egyrészt Klemens Franz grafikája miatt. Ő a német játéktípus általános karakterének meghatározója, imádni való világokat kreál úgy, hogy a látvány sosem megy az érthetőség rovására. Másrészt a különleges, „kártyán kártya” alapfelállás miatt. Ahogy az egyik elem eleinte a felépítendő célkártya része, majd később a paklink egyik lapja lesz. Harmadrészt a játék végső fázisa miatt. Ugyanis nem szakad meg a játék véletlenszerűen. Nagy ötletnek tartom, hogy még egyszer mindenki elpufogtathatja az összes fegyverét, kijátszhatja a korábbi fordulók során optimálisra gyúrt kártyapakliját. Igazi diadalmenet, még ha nem is vezethet mindenkit győzelemre. És végül a sárga karakterkártyák miatt, amiken a város felépülésében valamilyen módon részt vett történelmi alakok is megjelennek, valamelyest hozzájuk kapcsolódó játékos képességekkel felruházva.

Szép tiszteletadás.

ÖSSZEFOGLALÓ
A Valletta biztos nem okoz csalódást olyan családoknak, ahol nagyobb gyerekek vannak, vagy ahol ez legalább a tizedik társasjáték. Kezdőknek és kisebb gyerekeknek nem ajánlom. Nem a szabályok nehezek, de itt a döntések azok számára jelentenek csak élményt, akik képesek már hosszabb távon tervezni, emellett átlátva a helyzeteket, mindig jól választani. Kettesben is remekül működik. Egy pakliépítő játék mindig erősen szerencsefüggő mechanizmus – de épp az a nagyszerű benne, hogy a játékosokra bízza, mennyire tudjuk csillapítani a hatását. Egyedül Jean Parisot hordóinak tartalmát nem tudjuk befolyásolni, de ez a kevés fűszer ízléses mennyiségben került a játékba.