Agricola: Family Edition

Az Agricola egy alapmű. Ezt nyilván az is hallotta már, aki azt sem tudja, hogy eszik vagy isszák (nyilván inkább isszák). Uwe Rosenberg klasszikus munkáslehelyezős játéka világhódító útját lassan másfél évtizede kezdte meg, és máig az ő egyik egyik vezérhajója (no meg a gamer közösségé is). Nekem is itt van a polcomon. Játszottam is vele néhányszor. Olyan szerencse ért, hogy a mű nagy tisztelői és rajongói mutatták be nekem több ízben is, különös lelkesedéssel – miután időnként óvatos fanyalgással nyilatkoztam róla. Be kell valljam, mégsem sikerült igazán meggyőzniük.

Azaz nem is nekik nem sikerült, hanem a játéknak. Ezzel azonban együtt lehet élni, ezt tanúsíthatom, viszont az a gondolat talán másokat is piszkálhat sokáig, hogy miért nincs ebből a remek ötleteket, egyedi mechanizmusokat felvonultató, és mindenképpen sajátos hangulatot árasztó játéknak egy kevesebb befektetést igénylő, áramvonalasabb, letisztultabb változata. A legnagyobb szerencsénkre ez a gondolat a szerző fejébe is befészkelte magát, és az „alapmű” közel tíz éves évfordulóján előrukkolt egy ún. családi változattal. Úgy éreztem, hogy erről mesélnem kell nektek.

A TÉMA:
Középkori gazdálkodók vagyunk. A lehetőségeink és a döntéseink szerint lehetünk földművelők vagy állattenyésztők, vagy mindkettő egyszerre, valamilyen arányban. Rajtunk múlik, hogy milyen nagyra nő a családunk, milyen otthonos és biztonságos az épület, amiben lakunk, és rajtunk múlik, hogy milyen forrásból teremtjük meg a velünk együtt élők számára a mindennapi betevőt. A játékot áthatja a fejlődés szelleme, a növekedésé, amely már csak azért sem lehet kontrollálatlan, mert ülnek még az asztalnál mások is, akik szintén ugyanazon a táblán gazdálkodnak.

A JÁTÉKMENET:
Mindössze két családtag lakik egy kétszobás faházikóban, ahová még akár egy jámbor birkát is befogadhatnak. Ők – és természetesen a hasonszőrű szomszédjaik – a központi tábla két maroknyi akciólehetőségeiből táplálkoznak. Ha lehelyezzük az egyik emberünket, ő legott elhoz három fát. A következő körben a másikat is elküldjük, hogy szántson fel egy falatka földet. Kevés az ember, kevés a lehetőség – eleinte. Aztán ahogy telik-múlik az idő és fordulónként egy-egy újabb akciólehetőséget felszabadít a körjelző bábu, szép lassan kinyílik a világ. Már nem csak birkában, de malacban és tehénkében is gondolkodhat az egyszeri ember, átépítheti a házát, legelőket és termőföldeket csatolhat magához, sőt haszonépületeket húzhat fel a vityillója mellett, nevelheti vagy éppen megsütheti a báránykáját, de akár búza és fahasábok eladásával is beszerezheti az élelmét, sőt, nem csak az állatkáknál, de a takaros házikóban is beüthet a szaporulat. Időnként aratás van, és emellett etetés is, majd a 14. forduló után a végső értékelés, amikor szinte minden pontot hoz – igaz, semmi sem sokat.

AMIÉRT TETSZIK
Elsősorban azért, mert olyan, mint az Agricola. Hozza azt a hamisítatlan, romlatlan középkori hangulatot, a fokozatos fejlődést, és a mechanikai elemek jó része is visszaköszön. Másodsorban meg azért, mert nem olyan, mint az Agricola. Ez itt egy hamisítatlan családi játék (8+), amit megért gyerek és kezdő is, és pontosan annyi időt tölt el a játék mellett, amennyit ettől a tevékenységtől elvár, amennyit élvez a korabeli gazdálkodás stilizációjából. Stilizálást mondok, de azt is egyben, hogy nagyon tetszik, hogy a játék meglehetősen tematikus. A szabályok és funkciók megértése sokkal könnyebb, ha értjük is, hogy mi miért történik, és itt mindennek elfogadható oka van, sőt, elfogadható elnevezése is. A faház bővítéséhez fa és nád kell, a kemence segítségével feldolgozhatjuk élelemmé az állatokat, a földön nem csak szántani, de vetni és aratni is kell, a birkák csak megfelelő létszámban férnek a karámokkal határolt legelőkre, az új emberjövevénynek külön lakrész dukál és a többi.

ÖSSZEFOGLALÓ:
Lehet, hogy lesznek néhányan, akik felzúdulnak, de bevallom, én megtaláltam a saját Agricolámat, és a legnagyobb szerencse az, hogy ezzel a családom is így van. Nem válok meg az eredeti játéktól, mert az valóban tartalmaz bizonyos finomságokat, amiket egy gamer értékelhet, de igazság szerint ebből a témából nekem ennyi pont elég. Bizonyára sokan óvatosak az ilyen „kivonatolt” termékekkel kapcsolatban, de őket igyekszem megnyugtatni: ez egy önálló produktum, egy saját játékszabállyal bíró társasjáték, ami örökölt sokat az elődjétől, de új alapokon építették újra. És talán az is referenciaértékkel bír, hogy ezt a tíz év után újragondolt változatot az eredeti mű szerzője fejlesztette a hozzánk hasonlóan gondolkodók számára.