Lista

Már akkor eszembe jutott a Histrio, amikor az Ishtar kapcsán felmerült Bruno Cathala neve. Az Océanos bemutatójánál pedig egyenesen le is írtam a címét, amikor a játék grafikáját méltattam – no meg Jérémie Fleury illusztrátort. Korábban mindössze egyszer volt szerencsém a Histrióhoz, kellemes élményeim fűződnek hozzá, de most új benyomásokat szerettem volna szerezni róla. Már csak azért is aktuális volt (a fentebb említett konstellációkon túl), mert az én Matyim abba a korba került, amikor már ezekkel a játékokkal nem csak képes játszani, de szeretne is. És nem tévedtem. Amikor a német nyelvű játékunk mellé a magyar kártyamagyarázó segédletet készítettem, kiszúrta a számítógép képernyőjén a cuki állatfigurákat, és azonnal beleszeretett. Alig várta meg, míg két példányt nyomtatok ezekből a fordításokból, máris sürgette a játékot. Állítása szerint kicsit sem csalódott. És azóta is imádja – pedig nyernie még nem sikerült.

A társasjátékok egyre népszerűbbek a világon, a hatalmas dömping, ami az utóbbi években elérte Magyarországot is, mindenki számára érzékelhető. A vásárlóközönség ilyenkor azt érzi, hogy jól jár, hiszen mindenki a kegyeiért küzd, értünk történik minden. Azonban, ha valaki megjárta már az ázsiai vagy észak-afrikai piacok valamelyikét, nyilván emlékszik azokra a kereskedőkre, akik szinte ráöntötték az áruikat, lefegyverezve, mozgás- és döntésképtelenné téve őt, a tudatlan vásárlót. Egy idő után mindenkiben kialakul a reflex, felszegett állal, gyakran alkalmazott tiltakozó gesztusokkal igyekszünk távol tartani magunkat az erőszakos tukmálástól, és végül dicsőséggé válik, ha úgy értünk haza a szállodába, hogy nem vettünk senkitől semmit.

De vajon ez a megoldás? Mi van azokkal a remek vételekkel, amiket elszalasztottunk? A tényleg értékes szuvenírekkel, amik évtizedek múltán is fontosak lesznek nekünk? Ez a piaci nyomás, és a kialakuló ellenreakció rengeteg elveszett lehetőséget generál, rengeteg portéka megy veszendőbe, csak mert mindig a leghangosabb árustól vásárol az utca népe, vagy már eleve csak azért megy a piacra, mert keres valamit. A játékok piacának dömpingje hasonlít erre a bazárhangulatra, és a választásaink, válogatásaink rendre sodródások ilyen körülmények között. Igyekszem tehát a továbbiakban is különleges alternatívákkal szolgálni ebben a nagy zajban. Ezért is szeretném bemutatni az egyik méltatlanul alulértékelt játékot, a Liguriát.

A szerencsefaktor egy igen vitatott téma játékos berkekben. Van, aki ádáz ellenségként tekint minden dobókockára, zsákból húzott lapkára, ismeretlen kártyapaklira. Mások pedig egyenesen azért adnak súlyos tízezreket, hogy a döntések jó részét ezek az elemek végezzék el helyettük, hogy úgy érezzék, viszonylagos sodródásuk által alternatív sorsukat élik meg, amire kevés ráhatásuk van. Amellett, hogy eurójátékosként én inkább az első tábort erősítem (bár nem tartom kerülendő komponenseknek a fent említetteket, csupán szeretem a minél nyíltabb, áttekinthetőbb helyzeteket), játékszerzőként hamar rá kellett jönnöm, hogy a véletlen szerepe a játékokban a szórakoztatást szolgálja – ha az megfelelő ponton hat a mechanizmusokra.

Az utóbbi időben szárba szökkentek a kertépítő játékok. Egyenesen külön műfajjá vált ez a gyakran nőiesnek nevezett, de mindenképpen családi érdeklődésre számot tartó lapkalehelyező játéktípus. A BGG mindent tudó archívuma több mint száz ilyen témájú projektet jegyez, és úgy érzem, hogy nem véletlen, hogy mostanában gyakrabban találkozunk velük. Nem csak azért, mert valóban, világszerte kezd kiegyenlítődni a nemek aránya a társasjátékosok között, de azért is, mert ennek a műfajnak jól állnak a szép komponensek, sőt kifejezetten meg is követeli a piaci verseny, hogy minél mutatósabb elemekből építkezzen egy kertépítő játék. Nos, az egyébként is a szép kiadványairól híres Iello kiadó Ishtarja figyelemre méltó trónkövetelő ebben a versengésben. Ráadásul ennek a kertnek a bokrait (egy eleddig ismeretlen Evan Singh nevű szerző mellett) az a Bruno Cathala metszette, akinek már rengeteg művét megcsodálhattuk az elmúlt két évtizedben: Jamaica, Five Tribes, Kanagawa, Kingdomino, Imaginarium, és még sorolhatnánk. Egy igazi francia slágerszerző, aki érzi, tudja, hogyan lophatja be magát egy játék a műfaj kedvelőinek szívébe.